19. A SZERZŐ A SZÍNPADON
19. A SZERZŐ A SZÍNPADON
– Bródy Sándor előadása –
Egészen új, irodalmi és színházi körökben szenzációra váró esemény színhelye volt tegnap a Szigligeti Színház.
Bródy Sándor, a nagynevű író, ez a mindenkit meghódító, zseniális ember tette azzá.
Amint megírtuk volt, Bródy Sándor eljött Nagyváradra, hogy megnézze az ő hatalmas darabjának, a Dadának előadását. Eljött, hogy megtudja, miért zárkózott el a nagyváradi közönség az ő darabjának igazságai elől.
Ez a látogatás olyan formát kapott s olyan eseménnyé vált, mely Bródy Sándorra vall – merészségével, hódító hatással és sikerével.
A függöny felgördültével a kulissza-szobába belépett a Nagyváradon rég nem látott nagy író. Viharos, szűnni nem akaró tapsok közt ült az elkészített asztalhoz s elkezdett beszélni. Az ő Nagyváradon „megbukott” darabjáról, a darabot teremtő inspirációkról, a nagy harcról, amelyet ő örömmel harcol meg s a nagy igazságokról, melyeknek ő szívesen lesz mártírjuk.
Sokszor akasztotta meg ezt a beszélgetést a tapsvihar. Szívesebben, frappánsabbul, hódítóbb módon nem beszélgettek még az ezerszemű Cézárral. Az előadás végén alig győzött a lámpák előtt elégszer megjelenni a nagy író, aki díszes babérkoszorút kapott.
Azután kezdődött az előadás, mely sajnosan nem illett a nagyszerű, ünnepélyes alkalomhoz s gyöngébb volt a premier előadásnál sokkal, de nagyon sokkal. Volt egész sereg beugrás. Szohner Olga szerepét Peterdi Etuka játszotta, Pataky szerepét Tóth Elek, a színtársulat új bonvivánja, a Fürediét Krasznay. A szerző egy proszcéniumpáholyból nézte az előadást s fölvonásközben alig győzte megköszönni az ovációkat.
Előadás után a nagy író tiszteletére társaslakomát rendeztek.
A Dada sorsát Nagyváradon nem fordította meg a szerző. De az a páratlan, hatalmas, nemes filippika, amellyel az író a maga hatalmas igazságait tegnap megvédte, s a nagyrabecsülés és szeretetnek az az impozáns megnyilatkozása, amely tegnap Nagyváradon Bródy Sándort valósággal körülölelte, – nevezetes, előkelő és emlékezetes dátummá teszi a tegnapi napot a Szigligeti Színház annaleseiben. Somogyi Károly pedig büszke lehet a tegnapi eseményre, mely nemcsak a nagyváradi közönségnek volt megbecsülő értékelése, de az ő érdemes személyének is.
Nagyváradi Napló 1902. március 25.
