3. A DADA
3. A DADA
Péter, az istenes és krisztusos Péter, az üres, a szánalmas úri cinkos társaságának azt mondja a történet végén:
– Nem kell nektek kés. Elvesztek magatok által. Menjetek békével!…
Akik Bródy Sándor darabjának a tegnapi bemutatóján unatkoztak, akiket az író kegyetlen ütései találtak, akik vérlázítóan hipokrata [!] módon mertek kikelni a darab igazságai ellen, azokhoz mi is Péterrel, az istenes és krisztusos Péterrel szólunk:
– Menjetek békével!…
(A darab.) Hogy mondta Herczeg Ferenc? Irodalmilag nevelt emberek csinálták meg „A dada” sikerét. Bocsássák meg az egymás mellé helyezés merészségét, de mi ugyanakkor, mikor Herczeg Ferenc vélekedését közöltük a Bródy Sándor darabjáról, egy másik helyen így írtunk:
A színpad a máé, a jelené, a mindenkori közönség ízléséé. Jaj annak, aki nemcsak a közönség ízlése, de maga ellen a közönség ellen támad. Ezt tette Bródy Sándor.
És milyen csoda támadt! Végre egy táborban láttuk a derék magyar társaságokat. Születési és pénzarisztokrácia, az egész Budapest s a budapesti mintára formálódott minden magyar úri társaság szörnyűlködik és kiabál.
– Szenny! Szenny! Szenny!…
Ugye hogy szenny? Mert nyolcvan esztendő óta egyebet sem csináltak színpadok és színészek és színpadi írók, mint kiskorúságban tartották a közönséget. Mulattatták színes kavicsokkal, szappanbuborékokkal. Most kezd terhessé válni az idők járása, ostromolják a régi világot, viharok készülnek, csapkodnak a sirályok.
Összebúvik hát mindenki. „Ne hallgassunk a sirályokra!” Hát ne hallgassanak. Menjenek békével! Mi a szenny a Bródy darabjában? Az igazság ugye? Animális, aljas életet él a szegények sok százezre. Nem igaz? Az „úr” csak veszedelem, csak balsors a parasztra. Nem igaz? Mi vagyunk okai a paraszt bitangságának, szennyének, állati életének. Nem igaz? Úri családaink élete siralmas komédia. Elzáink tizenöt éves korukban, Viktoraink tizennyolc éves korukban hidegvízgyógyintézetbe valók. Nem igaz? Az úgynevezett úri társaságok zaklatott, agyonhajszolt, üres, léha életükkel szánalomra méltók. Nem igaz? A cselédek modern rabszolgák, a mi jogrendünk a rendőr kardja, szociális gyógyszerünk lovas rendőrök rohama.
Nem igaz? Hol túlzott Bródy, ami különben sem bűn egy nagy célt szolgáló írónál? Menjetek békével, kik a darabot nem értettétek meg.
(A hatás.) Milyen volt a tegnapi premier hatása? Általános és nagy. Erről a darabról gondolkozott és beszélt tegnap mindenki. Láttunk hideg filozófus embereket valóságos entuziazmusban, s hallottunk hangos, kicsinyes gáncsolódásokat. Sokan otthagyták az előadást, és sokan nagy önuralommal tudták magukat visszatartani a hódító nagy hatás valami gyöngeségnek látszó, nevetséget kelthető megnyilatkozásától. De a darab hatása alól csak a legfelületesebbek menekedhettek. Azt hisszük, legtermészetesebb sikerét és hatását Nagyváradon kapta meg a darab: egy kis forradalmat csinált. Áldassék a Bródy Sándor zsenije, mely a bunyevác lekvárhozományos leányok története, a Tagma királynék helyett forradalmat termel. Hogy ez a lángoló zseni magyar levegőből él, az a mi szerencsénk s a Bródy szerencsétlensége…
Nagyváradi Napló 1902. március 4.
ae.
