31. VÁZSONYI VILMOS NAGYVÁRADON
31. VÁZSONYI VILMOS NAGYVÁRADON
Akik talán hibákat látnak Vázsonyi Vilmosban vagy akik éppenséggel nem is szeretik, azoknak is melléje kell állniok, mikor látják, hogy voltaképpen kicsodák és milyenek a Vázsonyit gyűlölő, halálos ellenségei. Hogy a Vázsonyi pompás elkereszteléseit használjuk: a bárgyú nacionalisták, akik nemzeti színűre föstik az orrukat s tovább nem látnak, az önző magyar junkerek, kik hitbizományt akarnak csinálni néhány úr számára ebből az országból, ellenségei minden haladásnak s agyon akarnak verni minden zsidót, a klerikális, jezsuita tábor, melyet Rómából s Bécsen keresztül dirigálnak, íme ezek a Vázsonyi üldöző ellenségei. Aki csak egy kicsit szabadelvű, aki csak egy kicsit szereti jobban a világosságot a sötétségnél, annak Vázsonyit kell védeni, annak nem szabad e hatalmas talentumú, merész ember üldözését némán szemlélnie.
Vázsonyi Vilmos igazán demokrata módon egy demokrata természetű egyesületnek, a derék nagyváradi kereskedő ifjak körének meghívására jött el Nagyváradra.
Bizonyos volt, hogy Nagyváradon nagy szívesség és nagy szeretet fogadja, de hogy ez a szíves szerető fogadtatás előre nem sejtett, tüntető demonstrációvá nőtt, azért ellenségeinek tartozik elismeréssel Vázsonyi.
Az eddig bujkáló, de gondosan ápolt s immár majdnem ijesztően fölnőtt nagyváradi klerikalizmus ugyanis arra használta föl Vázsonyi eljövetelét, hogy erejét nyilvánosan is megmutassa. Meggondolatlan gyermek-ifjakat izgattak fel Vázsonyi ellen. Mint már vasárnap megírtuk, a terv nagy fiaskót vallott.
A tizenöt-húsz gyerek fütyült a nekik vásárolt sípokkal, amíg lehetett. Egyik-másikat elég radikálisan elhallgattatták, de meg a rendőrség is hamar végzett velük. Vázsonyi észre sem vett semmit, de nem is vehetett. Hát így sikerült a nagyváradi klerikálisok antiszemita tüntetése.
Azonban volt nekik egy nagyobb fegyverük. Van itt Nagyváradon egy lapszerkesztő, kinek nagy a becsülete az aulában s ki igen becses szolgálatokat végez a nagyváradi klerikálisoknak. Külső szereplésében a liberálist játssza. Kicsiben – persze nevetségesen kicsiben – a Rákosi Jenő lapjának veszedelmes, rontó szellemében működik. Ez a hírlapíró tudósítja a nagyváradi eseményekről a budapesti lapokat. Hát itt rukkoltak ki a nagyobb tromffal a klerikális heccelők. Megtáviratoztatták Budapestre, hogy Vázsonyi ellen négyszázan tüntettek, a Sas ablakait beverték stb., stb. Egész Nagyvárad közönsége bizonyítja, hogy ez a legnagyobb valótlanság. A vasútnál s a Sas előtt néhány gyermek-ifjú zajongott s a zajongókkal gyorsan elbántak. A Sas ablakai sohse voltak épebbek. Egyáltalán az egész tervbe vett tüntetés fiaskót vallott. Az esti fölolvasáson s banketten éppen a tervezett tüntetésre válaszképpen Nagyvárad polgársága imponáló sokasággal ünnepelte Vázsonyit.
Mikor aztán a tendenciózus tudósítások folytán a budapesti lapokban valótlan közlemények jelentek meg, a polgárság még nagyobb demonstrációt akart. Vázsonyi maga kérte, hogy az esetleges provokáló tüntetések tervét ejtsék el, mégis vasárnap este óriási tüntetést rendezett a polgárság Vázsonyi mellett.
Nagyvárad szabadelvű polgársága fényesen, imponálóan, büszkén adta meg a választ a reakció fölsűlt táborának.
A szombat esti előadásról és bankettről már megemlékeztünk bőségesen. Itt írjuk meg, hogy Vázsonyi kíséretében dr. Rácz Dezső, dr. Gyenes Mihály, Rácz Ignác voltak még Nagyváradon. Vasárnap Vázsonyi Vilmos dr. Percel Adolfhoz volt hivatalos ebédre. Délután látogatásokat tett s mindenütt ovációkban részesítették.
Tüntetés Vázsonyi mellett
A budapesti lapok valótlan közleménye folytán az a terv merült fel, hogy estére Vázsonyinak impozáns fáklyás menetet rendezzenek. Vázsonyi óhajtására s az idő rövidsége miatt a fáklyásmenet elmaradt, de az egész városon végigömlő lelkes hangulatból meg lehetett jósolni, hogy a tüntetés mégis meglesz.
Estefelé híre ment, hogy Vázsonyi ellen, ki a színházba készült, tüntetés készül. E hírre rövid félóra múltán hét-nyolcszáz ember foglalt állást a színház előtt. Egy nagy tömeg Vázsonyi lakásához ment, ki így valóságos diadalmenetben ért a színházig, hol szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta a nagy néptömeg. Vázsonyi és kísérete két páholyban nézték végig az előadást. Előadás után a tömeg még nagyobbra nőtt. Pár ezer ember kísérte lakásáig Vázsonyit. A lelkes tömeg hallani akarta a demokrata képviselőt. Vázsonyi szobája erkélyére lépett s innen szólt a hatalmas sereghez.
Megköszönte az ovációt, mely nem az ő személyének, hanem a haladás és népszabadság elveinek szól. Köszöni, szívéből köszöni az ő elvei ellenségeinek adott hatalmas választ. Ő nem gyűlölséget jött hirdetni – úgymond – hanem békességet és világosságot. Üdvözli Nagyvárad polgárságát, mely a népszabadság és haladás barátja.
Szűnni nem akart az éljenzés. A tömeg még Halász Lajost és Rácz Dezsőt kívánta hallani, de ők nem beszéltek.
Tüntetés az utcán
Még egy negyed óráig éljenzett Vázsonyi ablakai alatt a tömeg. Aztán megindult a Bémer-tér felé. Már előbb is hallatszottak harcias kiáltások:
– Le a klerikálisokkal!
– Le Kecskeméti nagyváradi brigádjával!
– Le a katolikus körrel!
Ezek a kiáltások most már sűrűebbek lettek. A tömeg megindult a katolikus kör felé, hol – hír szerint – a Vázsonyi-ellenes tüntetés tervét kovácsolták. A Kossuth-nóta és Marseillaise éneklése, Vázsonyi éljenzése s a klerikálisok abcúgolása mellett vonult a színházig.
Az utcákon nagyon sok rendőr érdeklődött. A színház mellett egy rendőrtisztviselő várta mintegy negyven rendőrrel a tömeget.
A tisztviselő kijelentette, hogy – ha kell – erőszakkal gátolja meg a tovább haladást s kérte a népet, hogy békésen oszoljon szét. A nép egy darabig még abcúgolt, aztán visszafordult a Sas felé. A Sas előtt még percekig éljenezték Vázsonyit s aztán Ady Endre rövid beszéde után szépen, csöndben szétoszlott a nép. Rendőri beavatkozásra semmi szükség sem volt.
Vázsonyi elutazása.
Este a Sasban nagyobb társaságban vacsorált Vázsonyi, ahol szintén nagyban ünnepelték.
A vacsorán Vermes Kornél, ki nagyon sokat fáradt az ünnep rendezésében, a következő szavakkal köszöntötte Vázsonyit.
Midőn a múlt ősszel a választások idején az ország szívében, Budapesten a VI. kerületben a demokrata eszmék diadalra jutottak ujjongtak örömükben hazánknak szabadságot szerető elemei. Hálával voltunk eltelve Budapest VI. kerületének polgársága iránt, mely példátlan összetartással és leírhatatlan lelkesedéssel sorakozva az egyenlőség zászlója alá, felforgatta és megdöntötte az uralmon levő klikk-rendszert. Annak okául hogy a diadal oly óriási volt és az ellenpárt oly – szinte lehetetlennek látszó – csúfos vereséget szenvedett, elsősorban azt tartom, hogy a győztesek zászlóira, a demokrata eszmék első és legbátrabb harcosa, a szó kiváló mesterének neve, dr. Vázsonyi Vilmos volt felírva.
Ő – kit most még körünkben üdvözölhetni szerencsénk van – az ő magával ragadó ékesszólásával a szó ellenállhatatlan hatalmával meggyőző erejével és eszméinek magasztosságával, megindította az emberek szívét és a zászló diadala biztosítva volt. Ily egyénekre van szüksége eszméinknek és akkor elveink tért fognak hódítani. Éltetem a demokráciát és dr. Vázsonyi Vilmost, a demokrata eszmék vezérharcosát. A viszontlátásra.
Vázsonyi megköszönte az üdvözlést. Azután a szabósegédek mulatságára ment föl többek kíséretében. Az este hátralevő részét tisztelői körében töltötte. Az éjjeli gyorsvonathoz mintegy negyventagú küldöttség kísérte ki s búcsúzott el tőle utolsó, meleg, szép ovációval, a viszontlátásra!…
Nagyváradi Napló 1902. április 15.
