83. A KULTÚRA ÍGÉRETEI
83. A KULTÚRA ÍGÉRETEI
– A magyar városok –
Nem afféle nyári téma, amiről most írni akarunk. Belsőnkben vajúdó régibb igazság, amelyet talán egy pár újabb impresszió űz ez alkalommal világosságra s amelyet talán ez alkalommal csak sejtetni fogunk tudni, meggyőződésekbe vinni aligha.
A magyar városoknak adtuk a kultúra ígéretei címet. Talán jó és találó ez a cím. – Kultúrország jó sokára leszünk még, s ha leszünk, a városok által leszünk. A kultúrát már erősen ígéri néhány magyar város. Egyelőre csak ígéri.
A Los von Budapest sokkal komolyabb az utolsó időben, mintsem sokan hiszik. Szinte megdöbbentő az az általános csömör, mellyel immár majdnem az egész ország néz az ő drága székesfővárosára. Fantazmákkal nem szeretünk táplálkozni s nem hisszük, hogy ez a nagy reakció, nagy csömör le fogja járatni Budapestet. Sokkal több vérünket szívta föl és sokkal vértelenebbek vagyunk, hogysem Budapesttel szakíthasson az ország bármily eleven tagrésze is. Hiszen nem magyar, kaotikus, megmételyezett, reménytelen és lehetetlen egy város a mi Budapestünk, de beleraktunk mindent s nekünk alig maradt valamink.
De az már nem fantazma, amin immár nagyon sokan töprengnek. Keresik a magyar városok között azt, amelyik valamikor majd pótolni tudja az igazi fővárost, amely most nincs.
Persze nagyon a ködbe kell nézni s mi például – őszintén bevalljuk – ebben a ködben nem látunk semmi bizonyosat. Csak annyit, hogy néhány magyar város ígérete a jövendő magyar kultúrának s ebből a néhány városból lehet kultúrváros.
Lokálpatrióta érzékeny oldalakat annál kevésbé szeretnénk ütésekkel provokálni, mivel most csak odadobott szentenciáink vannak s polémiát nem akarunk. De igenis rámutatunk egy különös és aggodalmas momentumra. – Azok az elzárkózottan, régen és tisztán magyar lakosságú városok, melyek a földet mívelő alföldön termettek – hogy is mondjuk? – kevésbé ígérik nekünk a kultúrát. Ezek a, pedig valóban színmagyar városok: csökönyösek, lassan baktatók.
Azokban a városokban látjuk az ígéretet valószínűnek, erősebbnek, hol a magyarságnak nagy harccal kellett magába olvasztania idegen elemeket. Arad, Nagyvárad, Pozsony, Kassa, Temesvár, Győr, Pécs és Miskolc inkább ígéretei a jövendő kultúrának, mint a palotás Szeged, mely pedig úgy kínálkozik, s melyet nagy lelkesedésünkben úgy szeretnénk megtenni valamikori nemzeti fővárossá.
Voltaképpen csak témát akartunk adni, csak sejtetni akartunk e pár szentenciával. Aktuálissá tette e dolgot a Budapest ellen mostanában folyton lázongó közvélemény lármája. De ez odavetett szentenciákkal köteleztük magunkat arra is, hogy bővebben foglalkozzunk evvel a dologgal. Egypár nyári s egypár téli témánk lesz hát róla még.
Nagyváradi Napló 1902. július 25.
(ae.)
