87. NEMZETI FŐVÁROS
87. NEMZETI FŐVÁROS
– Herosztráteszi munka? –
A Szeged és Vidéke című mindig érdekes és hadakozni szerető laptársunk herosztráteszi munkának nevezi minapi kis cikkünket, mely a kultúra ígéreteiről, a magyar városokról szólott.
Egyebek között így ír rólunk a szegedi lap:
Mégis visszataszító jelenség, amikor azt kell látnunk, hogy az irígykedés valóságos herosztráteszi munkára ragad egyes újságokat, amelyek, midőn a magyar lélek erejéről, a magyar kultúra jövőjéről van szó, Szegedet, Debrecent, Kecskemétet, Kolozsvárt, Hódmezővásárhelyt, az egész Alföldet, magát a magyarság zömét, szívét, lelkét nem is említik, figyelembe se veszik, hanem azok biztosítását kicsinyke és elegy színű városoktól remélik! Sokban igaz, áll az az észrevétel hogy a vegyes lakosságú nemzetiségi vidékeken fekvő városok nagyobbat haladtak az új korban, mint a tiszta magyar városok. De miért? Miért a nemzet, az állam segítő ereje azokat ajnározta, míg a magyar városok valóságos fosztogatásnak voltak kitéve. Azért nézze meg a N. N. Szegedet, Debrecent, Kecskemétet, hogy minő óriásit haladtak a maguk erejökből pár évtized alatt! Igaz, csillogás, felszín nincs e nagy magyar városokban, de van minden kultúrintézménynek annál biztosabb alapja.
Hogy a Szeged és Vidékét egy kicsit jobb véleményre hangoljuk magunk iránt, íme, ezennel tiltakozunk az olyan elírás ellen, mely Debrecent és Kecskemétet Szeged mellé teszi. Mi ezt nem tennők meg Szegeddel. Szegedet ám mi egészen másnak látjuk. Jelentőségéből letagadni mit sem engedünk s bennünket, ha Szegeddel igazságtalanság történik, – ez az igazságtalanság éppen úgy bánt, mint a Szeged és Vidékét. A gondolkozásunk nem egészen vicinális s annyi luxust megengedünk magunknak, hogy egy kissé emelkedetten vizsgáljuk olykor a dolgokat.
A múltkoriban is beszélgettünk Szegedről. Akkor győzött meg bennünket egy igen előkelő agyvelejű, jeles ember, hogy Szeged szűrszaga nem eltávolíthatatlan, csak okos legyen a parfümözés. Debrecenről, Kecskemétről senki sem tudná ezt velünk elhitetni. Szegedről ma már hisszük s nem okvetlenül tagadjuk azt a lehetőséget sem, hogy Szegedből lehet valamikor nemzeti főváros. A herosztráteszi munka vádja igaztalan tehát. Mi becsületesen nézzük Szegedet. Lakossága nagyobb zömét a városi élettől idegenkedőnek, lépéseit nagyon kényelmeseknek, intézményeit öreg szabásúaknak, céljait frázisok után indulóknak, magyarságát kissé ázsiainak, sujtásosnak s naivnak látjuk. Mindez azonban nem ró Szegedre fátumot, csak a mi hitünket gyöngíti meg.
Nem tettük mi Szeged elébe azokat a városokat, amelyekben mi ma több és lüktetőbb életet, erősebb kulturális vágyódást s merészebb lépéseket látunk. Csak számadást csináltunk s azt láttuk, hogy ma még ezekben a városokban több a kultúra ígérete, mint tán Szegedben is, Debrecenről és társairól nem is beszélve. Hogy mi lesz azután voltaképpen – ki tudja?
Hiszen jóformán még maga a magyar fajta sem tett le minden egzáment, mely kultúrképességét igazolja. Először a magyar társadalomnak, mely nincs, kell megszületnie s le kell számolni azzal a fél Ázsiával, amit magunkkal hoztunk s még mindig őrzünk.
Ezúttal csak a herosztráteszi munka vádját akartuk lemosni. Mi, Herosztráteszek, kik ha nem is vagyunk belebolondulva Nagyváradba, rendkívüli módon megbecsüljük e városban a kivételes öntudatot és készséget, mellyel várossá és modernné akar lenni – vágyva óhajtjuk, hogy Szeged mihamar igazolja magát s akár elsőnek bizonyítsa be, hogy a magyarság és az európaiság nem olyan lehetetlen frigy, amilyen lehetetlennek kellett – sajnos – [tar]tanunk eddig. Egyebekről pedig ezután.
Nagyváradi Napló 1902. július 29.
(ae.)
