97. WEINGART
97. WEINGART
Weingart lelkész úrnak szöknie kellett, mert a katedráról azt hirdette, hogy a názárethi Jézus nem testben támadott föl a halálból s a föltámadás legendája, habár fölséges, de egyszerű szimbólum csupán. Weingart lelkész úr protestáns lelkész – Németországban. Azóta már kapott új katedrát, melybe ünnepségek között emelték be. Kapott hát szatiszfakciót. De ma is megpofozottan szégyenkezik a lelkiismeret szabadságának istenasszonya s ma már rettenetesen aktuális a kérdés, vajon a protestáns ultramontanizmus illendőbb-e, jobb-e, mint a – másik? Egy filozófus fejű kálvinista paptól egyszer ezt hallottam:
– Reakciós korszakokban minden visszafelé vágtat. A vallásoknál legérdekesebb ezt megfigyelni. Reakciós időkben a katolicizmus rálicitál a tridenti zsinatra, a lutheránusok ultramontanabbak, mint a szabad idők jezsuitái, a kálvinisták ortodoxiája megdöbbentő szigorú, az unitáriusok inkább Kálvin, mint Servet Mihály mellett tesznek vallomást s higgye el kérem, hogy ilyen korszakokban még az ateisták is megjámborodnak s világos fejű, komoly tudósok egyszerre csak kételkedni kezdenek a természettudományban, mint fundamentumban!…
Hát valósággal így van. Nemcsak Németországban dühöng a protestáns ultramontanizmus, mely Vilmos, a kacskakezű és eszű imperátor, jóvoltából már a Vatikánnal is összebarátkozott, de dühöng mindenütt.
És jaj a Weingartoknak! Jaj azoknak, kik naivan azt hiszik, hogy a gondolat szabad. Megöli őket a reakció sokkarú polipja. Ma ott tartunk újra, hogy őszintén, szabadon gondolkozni nem lehet. Szultánoknak és derviseknek való kort élünk újra.
Fájdalmas, kínos állapot ez. Hiszen olyan rövid idő alatt, hirtelen csapott össze fejünk fölött a reakciónak és sokféle ultramontanizmusnak az árja. Még nemrégiben azt hittük, hogy a protestantizmus az, aminek indult. Vezetője, bátorítója a szabad emberi léleknek. Mert a protestantizmus tulajdonképpen nem dogmákra épült, hanem szabadságra. És ma nemcsak Németországban, de mindenütt és nálunk is ultramontanizmusba süllyedt.
A Weingartokra nálunk is úgy szórják az anatémát, akár a tridenti zsinat. A régi nemes, szabad, bölcs protestáns szellemből csak Erdélyben él még valami… Kiktől várjuk hát a klerikalizmus visszaverését, ha a protestánsoktól sem lehet? A Weingartokat hamar elnémítják és Schleiermacher szelleme alszik. Föl kellene ébreszteni valahogy. Próbáljunk hozzá szólani:
– Sokat szidott nagy elme, lángolj fel újra s hirdesd a gondolat szabadságát, mert nagy sötétség közeleg!…
Nagyváradi Napló 1902. augusztus 28.
(ae)
