150. ÓRIÁSI VIHAR A KÉPVISELŐHÁZBAN
150. ÓRIÁSI VIHAR A KÉPVISELŐHÁZBAN
A magyar képviselőházban tegnap rettenetes botrányok játszódtak le. A botrányokat a Kossuth-párt rendezte. Miért? Oh ne tessék gondolni, hogy valami nagyszerű országos érdekek követelték a skandalumokat, amikre néha bizony nagy szükség van. A hazát nem adta el senki, még Vázsonyi Vilmos sem. A szerencsétlen, elhagyott nép milliói ellen sem tervelt senki semmit. Az alkotmánynak még a kis fülét sem piszkálta meg senki. Mi történt hát? Mi vadította meg a nemes függetlenségi tábort? Oh némulj el nagy természet: egy puszi-cimborától elvették a mandátumot. Gabányi Miklós, akinek egy beszéddel sikerült eddig még nem sejtett mély nívóra süllyesztem a magyar parlament vitáit, tegnap óta nem nagyságos úr. Bebizonyult róla, hogy a diósadi mandátumot, érdemes elődjétől, Sámuel Lázártól, olyan eszközökkel vette el, amilyenekkel még a magyar választásokon is nagy merészség küzdeni. Ergo, Gabányi urat kitiltották a házból, hova Gabányi úr nagyon sokadmagával olyan érdemetlenül került be.
Hát ezért csinált a Kossuth-párt olyan őrületes kavarodást, amilyennek még a Bánffy-buktatás napjai között is alig találják párját.
Nagy tanulsága van a tegnapi skandalumnak. Kár, hogy ezek a tanulságok a meghamisításoknak s hazugságoknak mai korszakában nem fognak leérni ahhoz a néphez, amelyre a Kossuth-párt támaszkodik, de – hisszük – nem sokáig fog támaszkodni.
Kérdünk mindenkit: vajon e párt szívére vett-e valamikor közérdekű dolgot, mint tegnap, egy puszi-cimbora kázusát, aki mellesleg egy hígfejű, korlátolt atyafi, valami hecc-plébánosnak a kreatúrája? Ugye, hogy közérdekű dolgoknál csaknem aludni szokott a Kossuth-párt, mely az utolsó választás óta különben annyi klerikális elemet fogadott magába, hogy ma már veszedelmesebb a hajdani való, hírhedt Ugron-pártnál. Hát a Kossuth-párt nem érzi a gyomai ütést? Nem érzi, hogy a Várkonyi 1045 szavazata azt jelenti, hogy a függetlenségi párt közjogi szóvirágait megunta már az elhanyagolt s egyre nyomorultabb nép?
Elkeseredéssel, majdnem undorral eltelve számolunk be a képviselőházban tegnap lefolyt csúnya skandalumokról:
A képviselőház mai ülésén – mint tudósítónk telefonon jelenti – óriási vihar volt. A költségvetés tárgyalása folyt. Pichler Győző befejezte beszédét a főváros helyzetéről. Széll Kálmán emelkedett szólásra. Néhány percig beszélt csak.
Hírhozó a teremben
Széll beszéde elején Endrey Gyula toppant be a Házba. Párthívei felé rohant s hangosan kiáltotta:
– Megsemmisítették a diósadi mandátumot!
Szinte hihetetlen kavarodás történt. Az egész Kossuth-párt felzúgott.
– Lehetetlen!
– Ajasság!
– Lássuk az ítéletet!
– Törvénytelenség!
A legkeményebb kiáltások sivalkodtak.
A fiatal negyvennyolcas, stréberkedő honatyák, Papp Zoltán, Lengyel Zoltán és társaik a jobboldal felé ordítoztak.
Széll nem tud beszélni
Széll Kálmán miniszterelnök megpróbálta beszédjét folytatni. Nem lehetett. Tallián Béla elnök hiába csöngetett, beszélt. Végül lejött a képviselők közé. Összetette a kezeit, úgy kérte a zajongókat. Nem volt semmi látszatja. Széll maga is odament a képviselők közé. Azok kiabáltak, mint a sakálok.
A hatalmas, robusztus termetű Kubik Béla magából kikelve ököllel csinált magának utat a miniszterelnök felé. Akik emlékeztek a nagy obstrukció azon jelenetére, mikor Kubik Bánffyt inzultálni akarta, vagy legalábbis úgy látszott, hogy ezt akarja, most elébe vetették magukat s visszatartották.
Barabás Béla hírt hoz
Ekkor új hírnök jött. Nagyvárad követe, Barabás Béla dr., aki tagja a képviselőház ötödik bíráló bizottságának, mely a Gabányi mandátumát tárgyalta. Barabást a negyvennyolcasok körülfogják. Ő aztán így ad információt:
– Münnich Aurél semmisítette meg a mandátumot.
Erre tört aztán ki még csak a vihar. Kiáltások zúgtak:
– Persze Münnich és Sámuel egy páholyban vannak!
– Szívességet tett a szabadkőmíves testvérnek.
Münnich megjelen
Ebben a percben lépett be a házba Münnich Aurél. Mintha nem is látná és venné észre a forrongást, átmegy a jobb oldalra. Ott sokan gyűlnek köré. Ő egészen nyugodtan referál a történtekről.
– Ki vele!
– Menjen a páholyba!
– Ez a jog, törvény és igazság? – Münnich és Kubinyi mondjanak le!
Széll és Tallián egyenként kérlelik az izgatott negyvennyolcas honatyákat. A tárgyalást folytatni azonban nem lehet.
– Nem tárgyalunk addig, míg elégtételt nem kapunk – harsogják a derék szélbali honatyák.
Az ülést bezárják
Széll és Tallián mikor látták, hogy lecsendesíteni a vihart nem lehet, tanácskozni kezdtek. Közben megérkezett Apponyi Albert gr. is. A tanácskozás eredménye az lett, hogy az elnök az ülést bezárta.
– Holnap sem tárgyalunk – zúgta az ellenzék. A képviselők leírhatatlan izgatottságban oszoltak szét.
A megsemmisített mandátum
A diósadi mandátumra tudvalevőleg két jelölt volt. A régi képviselő Sámuel Lázár s egy a kerületben sohase látszott úr, Gabányi Miklós, kit egy Szentkirályi nevű plébános szerzett a kerületbe. Gabányi kortesei olyan terrorizmust fejtettek ki, hogy Sámuel visszalépett. Mint egyhangú választás ellen beadott petíció a diósadi petíció a bíráló bizottság elé került. A bizottság Issekutz Győzőt bízta meg a helyszíni vizsgálattal. A vizsgálat igazolta a petíció állításait. A panaszosok tanúinak állításaiból kiderült, hogy a függetlenségi Gabányi Miklós párthívei terrorizáltak. Több tanú kijelentette, hogy Sámuel Lázárra akart szavazni, de a nagy izgatás folytán otthon maradt. Különösen a jámbor természetű oláh nép tartózkodott a szavazástól. A tanúk túlnyomó része a nagy terrorizmusnak tulajdonítja Gabányi győzelmét s hangoztatja Sámuel Lázár nagy népszerűségét. Sámuel-párti szavazókra rálőttek stb., stb. A bizottság ezek alapján tegnapi tárgyalásán szótöbbséggel kimondta, hogy igazolásnak helyet nem ad. A mandátumot megsemmisíti s új választás kitűzését kéri a képviselőháztól. A megsemmisítés ellen szavaztak Barabás, Abaffy és Issekutz. A megsemmisítés mellett Kubinyi, Mayer és Münnich elnök. Az elnök szavazata kettőt számít s így a megsemmisítő határozat győzött.
A Kossuth-párt akciója
A Kossuth-párt mindjárt az ülés után s később újra értekezletet tartott. A párt erős akciót indít. E célra Kossuth Ferencet, Barabás Bélát s Bartha Ödönt küldték ki.
Fölrendelték táviratilag az összes vidéken levő párttagokat. Kimondták, hogy ha a képviselőház elfogadja a bíráló bizottság jelentését, a párt obstruálni fog. De remélik, hogy a jelentést nem veszik tudomásul…
*
Ez történt a magyar képviselőházban tegnap. Isten óvja ez ország népét, nehogy az ő képviselőitől várja sorsa jobbrafordulását. A képviselő urak nagy többségénél a mandátum a fő. Ebben pártkülönbség nélkül megegyeznek. A mandátumért, egymás mandátumáért vért ontanak a tisztelt képviselők. Az ország dolgai nem számítanak. Jól van ez különben így. Tán hamarább észre tér a polgárság!…
Nagyváradi Napló 1902. március 8.
