167. AMIRŐL NEM ÍRNAK A LAPOK
167. AMIRŐL NEM ÍRNAK A LAPOK
Egész halom levelet kaptunk tegnap, amelyek tele vannak szemrehányásokkal, hogy a nagyváradi sajtó nem teljesíti kötelességét, mert bizonyos dolgokat nem ír meg, bizonyos esetekről nem vesz tudomást. Tisztelettel bejelentjük, hogy ezen szemrehányások egyáltalában nem indítanak meg bennünket és a jövőben sem fogunk írni olyan esetekről, amelye[ke]t a sajtó beleszólása nélkül is bőségesen letárgyal a pletyka és a mások tisztességén rágódó nagy Galeottó. Emberek között, egy vidéki város társadalmában megeshetnek olyan kínos afférek, amelyek pillanatnyi kellemetlenséget okoznak egyébként köztiszteletben álló, derék munkás embereknek. Nem lehet a sajtó hivatása az, hogy e különben is privát ügyet képező kellemetlenségek lenyomtatásával még jobban meghurcolja tisztes polgárok nevét és még nagyobb tápanyagot szolgáltasson a szenzációra éhes pletykának. Mi így fogjuk fel a vidéki sajtó hivatását és ezért nem teljesíthetjük a tegnap névtelenül hozzánk érkezett levelekben kifejezett óhajtásokat. Aki pedig a névtelen levélírók közül nincs e válaszunkkal megelégedve, az járasson becses házához egy jól megszerkesztett kofát – és nem lapot.
Nagyváradi Napló 1902. április 30.
