178. P. MÁRKUS EMILIA
178. P. MÁRKUS EMILIA
– Vörös talár és Fernande –
A májusi hirtelen nyár két első nehéz levegőjű estéjén kellett történetesen nagyváradi vendégszerepléseit megkezdenie P. Márkus Emília asszonynak. Hogy pedig szinte zsúfolásig megtelítettük mégis a színházat mind a két estén, ez legtöbbet beszél a mi nagy rajongásunkról, mellyel vagyunk a legzseniálisabb magyar drámai művésznőhöz. Bizonyos dolog, hogy a mai és holnapi estén még 40 Celzius mellett is zsúfolt lesz a ház. Márkus asszony zsenije a két jövő estén értékesebb kereteket kap, mint kapott tegnap és tegnapelőtt.
Pénteken ugyanis Brieux agyoncsépelt s hiúságánál csak tendenciózusságával bántóbb Vörös talár[á]ban lépett föl első ízben a vendégművésznő.
A drámaias parasztasszony szerepében, mely éppen nem parádés színész szerep, sokat, igen sokat nyújtott Márkus asszony, de nagy erejének teljességére nem ad teret ez a szerep. Ragyogó egyénisége, hangjának páratlanul dús skálája, ereje, tüze a nagy asszonynak természetesen hódított azért. Tapsolták és ünnepelték.
Tegnap pedig a Nemzeti Színházban csak a minap fölfrissített Fernande Clotilde szerepében láttuk P. Márkus asszonyt. Sardou tudvalevőleg fölmelegített Dumas-témát rázogat e darabjában kiváló mesteremberre valló kézzel és apparátussal, de alapjában naiv nekünk már ez a téma, kivált ha Dumas mester szikrázó lelke sincs sehol.
Amit Clotilde szerepére ad Márkus Emilia, az páratlan fejedelmi pazarlás. Csodálatos zsenijének pompázása ez az alak. Teljes egyénisége, szinte sokszorosodva ragyog benne. A lelkünk fájt, hogy ennyi izzó, ragyogó igazságot pazarolt el a nagy asszony olyan nagy hazugságra, mint a Fernande s mikor láttuk, hogy a színész zseni legnagyobb teremtő ereje sem korrigálhatja meg az írót s nem hozhatja lelkünkig a maga lelkét.
Ám elválasztva Fernande mivoltától páratlanul dicsőséges a Márkus asszony Clotilde-je s érte érdemes volt a Nemzeti Színháznak Fernande-ot újra átdolgoztatni, ami nálunk egy kicsi bajt okozott, lévén itt Fernande régi átdolgozásában betanulva. Tegnap még lelkesebben ünnepelték aztán a művésznőt, aki alig győzte a hódolást megköszönni. Fényes toaletteket mutatott különben a szépséges vendég, ki mellett E. Kovács Mariska érzelmes és gyöngéd Fernande-je s P. Szép Olga víg és kedves Georgette-je érdemelnek első sorban dicséretet. Somogyiné, Tóth Elek, Szarvasi és Kovács buzgolkódtak még az előadás sikerén.
Nagyváradi Napló 1902. május 31.
