186. A PÉNZÜGYIGAZGATÓSÁG BOTRÁNYA
186. A PÉNZÜGYIGAZGATÓSÁG BOTRÁNYA
A nagyváradi pénzügyigazgatóság mostanában gyakran és mindig botrányokkal kapcsolatban beszéltet magáról. Humánus és népszerű persze nem volt soha ez a hivatal, de mégis azóta szaporodtak föl a botrányai, mióta Pfuhl Ágoston a helyettes igazgatója. Pfuhl úrról sokszor esett szó e lapban is. Ő vitette el a szegényemberek bútorát, ő akarta mindig megnyúzni az adófizető polgárokat, ő adott ki Bach-korszakba illő parancsokat s réme alárendelt hivatalnokainak. A múltkoriban olyan módon garázdálkodott már Pfuhl úr s oly durván bántalmazta a pénzügyi tisztviselőket, hogy azok már nem tudtak tovább tűrni s följelentést tettek Pfuhl úr ellen. Jött egy osztálytanácsos. Evvel sikerült Pfuhl úrnak elsimíttatni az ügyet. A tisztviselők kibékültek s visszavonták a panaszt. Tegnap leirat jön a pénzügyminisztertől. E leirat Kovalszky Kálmán pénzügyi titkárt Trencsénbe, Ember Kálmán fogalmazót Pozsonyba, Szecső Vilmos fogalmazót Szegedre, Nagy Ferenc állami végrehajtót Sopronba, Szilvássy Károly nyilvántartót Miskolcra helyezi át – büntetésből. Mi volt a bűnük? Mert reprodukálták följelentésükben azt a trágár mondást, mellyel őket Pfuhl úr vérig sértette. És ez illetlenség. Pfuhl úr, aki ezt a mondást fejükhöz vágta, marad. Ő illedelmes. Csak a tisztviselők, a rabszolgák illetlenek. Azt mondják, hogy még több áthelyezés is lesz. A Pfuhlok kedvelt emberek odafönt, mintaképei a derék pénzügyi tisztviselőknek. Hát üssön mi belénk a mennykő, ha ilyennek tisztességes országban megtörténni szabad volna.
Nagyváradi Napló 1902. június 20.
