188. A BÁRTFAI DRÓT
188. A BÁRTFAI DRÓT
– Néppárti antiszemitáskodás –
Az „Alkotmány” ír a bártfai drótról, mely a mi viszonyaink között igen örvendetes tünete a becsületes vallási türelmességnek. Bártfa város tanácsa ugyanis az ortodox bártfai zsidók kérésére megengedte, hogy a szombati napra a szigorúan vallásos zsidóknak előírt elkerítő drót a város egész területét övezze.
A rituálék abszurdumaival nem szimpatiálunk [!], de ha már az úrnapi sok ágú és sok színű ceremóniákban még a hivatalos állam bevonását is néznünk kell s néznünk még egy csomó utcára hozását a vallási ceremóniáknak liberális gondolkozásunk könnyen kibékül a bártfai jámbor drótszállal. Ám a bártfai drótnak más haszna is van. A néppárt lapja végre egész nyíltan hangoztatja a bártfai drót ötleteiből az „Üsd a zsidót!” kegyes jelszót.” A többek között így ír az „Alkotmány”:
A mi igazságunk a következő: Önvédelemhez mindenkinek joga van a világon, sőt az önvédelemben az erőkifejtés is büntetlen; vim vi repellere Salus regni suprema lex esto. Nincs oly áldozat, mely elég nagy lenne, midőn a haza érdekéről van szó. Ha tehát a történelmi jogon álló magyarság magára nézve veszélyesnek ismeri fel egy kis, ide bevándorolt, semmi jogcímmel nem bíró elemnek akár faji szokásait, akár jellemét, akár bárminő tulajdonságát – jogunk van a veszélyt akár önvédekezés által, akár a veszélyeztető jogainak megszorításával elhárítani. – Ha beismerjük, hogy a zsidók nálunknál ügyesebbek, szorgalmasabbak, élelmesebbek, sőt tételezzük fel: okosabbak, ebből az következik, hogy 18 millió ember hajtsa fejét az ő igájukba.
Ez egészen világos, őszinte és érthető beszéd. Tessék most már máglyákat is ajánlani s proponálni talán egyéb kegyes és kipróbált eszközeit a szent inkvizíciónak.
Csak mégis kérünk valamit. Ne tessék a szent hazát belevegyíteni a dologba. Tessék egészen őszintének lenni. A szent haza sokszor érezte már gyötrelemmel, mit tudnak érte tenni az ultramontánok. Hát maradjon ki a szent haza a játékból. Mert mi aztán igazán tudni fogunk a szent haza érdekében okosabb, komolyabb, de harciasabb dolgot az „Alkotmány”-nál…
Nagyváradi Napló 1902. július 10.
