203. A MAGYAR ÍRÓ SORSA
203. A MAGYAR ÍRÓ SORSA
A kávéházban hírlapírók ültek együtt a múlt este. Jókedvű volt a társaság. Sorra évődtek egymással. Egyszer csak az az ifjú író és hírlapíró került sorra, kinek a télen nem túlságosan nagy sikerrel mutatták be egy színdarabját a Szigligeti Színházban. Ő maga sohse vette tragikusan ezt a kudarcot különben. A beszélgetés egy darabig komoly mederben folyik Lenauról s a Lenau-ünnepről nagy lelkesedéssel a társaság két tagja [között]. Hirtelen belevág a diskurzusba egy magát sovinisztának hirdető szerkesztő s komolykodó, szinte mélabús hangon jegyzi meg:
– Ilyenek vagytok ti magyar újságírók. Lelketekkel ott tudtok lenni egy sváb poéta ünneplésénél s nem vagytok ott, mikor egy derék magyar író darabját – kifütyülik…
…A híres premieren tudniillik csakugyan nem volt ott a két hírlapíró. A soviniszta férfiú azonban hozzá teszi még a következő sóhajtást:
– Ilyen a magyar író sorsa…
Nagyváradi Napló 1902. augusztus 17.
