212. AZ ŐRNAGY ÚR
212. AZ ŐRNAGY ÚR
– A Szigligeti Színház premierje –
A fehér múzsacsarnok szégyenében nem süllyedt föld alá s mi úgy láttuk, hogy a zsúfolt, fényes háznak egyetlenegy vendége sem. Sőt!… Egy darabig ugyan farizeuskodtunk, harapdáltuk az ajkainkat, sunyian néztünk a nőszomszédainkra. Végre aztán eltépte a fékét a kedvünk, s tombolt az utolsó függönygördülőig. Lehetséges, hogy ma már sokan szánják-bánják ezt a nagy bűnt: az őszintén kifakadt kedvet. Lehet, hogy utólag pirul is néhány embertársunk. De kegyetlenség volna, hogy miután már jóllaktunk, másokat rábeszéljünk a böjtölésre. Tessék bizony megnézni az „Őrnagy úr”-at. A család húsz éven alul lévő tagjai nélkül azonban. A fiatalok nélkül. Mert hát az „Őrnagy úr” mégiscsak való öregeknek [!], akik – valljuk be így magunk között – az „Őrnagy úr” témáit fogyasztjuk s szeretjük fogyasztani – persze a legtöbbször ízetlenebb szószban. Egyébként nem kell ismertetnünk a bohóságot. Az „Őrnagy úr” az ezred rózsaleánya s úgy jár, mint a solymári rózsaleányok közül is nem egy járt már. Aki pedig csak jár-kél a darabban, egyebet sem csinál, mint a maga rózsaleányságát kompromittálja. Mindez vidáman és nagyon kedvesen megyen. Persze csak úgy, ha magunk között vagyunk. A társaság. Feleségek, férjek s legalább a nagykorúsághoz közeljáró ifjak. Szóval: az öregek. Akkor aztán egész este harsog a kacagás, mint harsogott tegnap este.
Akkor még az sem képes rontani a hangulaton, hogy közben eléneklik, igen eléneklik (Bilkey Irén énekli és nagyon bájosan) a Rózsabimbó és a méh című kissé már ismerős dalt. Az előadásnak a tempója ellen volt kifogásunk csupán s bizonyos egyenetlenség miatt, hogy, némely dolgot erényes okokból láthatóan ellapítottak, viszont nem egy helyütt már nagyon is bele engedtek bennünket nézni a rózsaleányság és leánytalanság misztériumába. A tempó gyorsabb lehetett volna s az egyenetlenség kevesebb.
A szereplők mindent megtettek a jókedv és a kedves malacság sikere érdekében. Nagyon tetszett nekünk Bilkey Irén, H. Novák Irén, Benkő Jolán és Tóth Elek. Krasznay őrnagy ura mulatságos, de többet vártunk tőle. P. Szép Olga, P. Tóvári Anna, Bérczi, Szatmáry, Bognár, Szarvasi stb. kitűnőek. A rendezésnek egy-két nagyon is naiv botlása volt. Egyébként kasszadarab lesz az „Őrnagy úr”.
Nagyváradi Napló 1902. október 4.
