214. VIHAR AZ ÚJ KÉPVISELŐHÁZBAN
214. VIHAR AZ ÚJ KÉPVISELŐHÁZBAN
A gótíves, drága és elfuserált új országházban tegnap volt az első ülés. Szabad, önérzetes országban ez az ülés nagyszerű ünnep lett volna. Ott lett volna az ország uralkodója s lelkesedés, hit és erő lángolt volna föl a szívekben.
Az új magyar parlamenti palota fölszentelő ülése nem ilyen volt. Viharral, háborúval vonultak be az új palotába a magyar képviselők s örvendeznünk kell, hogy legalább vihar és háború volt, ha már a fölszentelő ülés nem lehetett olyan, mint amilyen szabad, önérzetes országban lett volna.
A függetlenségi párt, mely eddig paktumokban laborált, tegnap megemberelte magát. Annyi méltatlanság, sértés és gyalázat esett mostanában rajtunk, amennyit paktumokkal elintézni nem lehetett.
Nagyvárad képviselője, Barabás Béla vetette el a vihar magvát s dicsérjük érte Barabás Bélát.
A bécsi Burgig biztosan elhatott e vihar s elhatott messzebb is. És jó, ha elhat minél messzebb. Lássák már végre, ahol kell, hogy a gyalázatosságokat végletekig tűrni nem fogja ez az ország. Ahhoz semmi közünk sincs, hogy esetleg a tegnapi vihar Széll Kálmánt kiröpítheti a miniszterelnöki székből.
Csak minél hamarabb. Rosszabb nem jöhet. De okulni fognak, okulniok kell Bécsben. Okuljon mindenki. A király is. Mészárszékre vitetni magunkat nem engedjük.
Óhajtjuk, hogy a függetlenségi párt tegnapi háborúkezdése ne csak a paktálás vádjának cáfolata lett légyen. A függetlenségi párt legfőbb kötelessége – hogy az udvar és kamarilla ellenőrizője, esetleg ostorozója legyen. Ezt a kötelességét állandóan teljesítenie kell, de soha jobban, mint most, mikor egyebek mellett az új parlamenti palota megnyitására nem jön el a magyar uralkodó, aki mint egy képviselő mondta – egy-egy apácazárda avatására, hadastyánünnepre, sőt ebkiállításra is sokszor és szívesen elmegyen. A tegnapi viharra hát szükség volt s a következőkre szükség van.
Nagyváradi Napló 1902. október 9.
