61. JEGYZETEK NÉHÁNY SZENZÁCIÓHOZ

Teljes szövegű keresés

61. JEGYZETEK NÉHÁNY SZENZÁCIÓHOZ
Néhány száz év múlva okvetlenül tudni fogják a természettudósok, hogy milyen természeti erők hozzák néha különösebb lázba az embereket, s csinálják, gyártják tucatjával néha az ugynevezett szenzációkat. Ma még csak fogadjuk az eseményeket, amint jönnek s hatnak az idegeinkre. Az elmúlt hét utolsó három napja annyi szenzációt hozott, hogy elegendő lett volna tíz holt szezonra. Egyik-másik esemény, mely máskor vezércikkeket követelt volna a lapoktól, a nagy szenzációk összeverődésében négy-öt újságsornyira törpült. Ha Nagyváradon kitör az obstrukció, bizonyosan nem fog érdekelni senkit a városatyákon és hozzátartozóikon kívül. A kolozsvári végzetes párbajra ki kíváncsi? Ha a Nemzeti Színház más időben készül Nagyváradra, mindenki csak erről beszélne. Ma a villamos bomba lecsapása kovaszikra. Micsinai komikus figura. A nagy szenzációkra veti minden ideg, minden fantázia, minden ész és minden balgaság magát. A nagy szenzációk pedig nemcsak tartósak, de szaporák is.
A szerb tragédia nagyon is sok moralistát szólaltatott meg már. Valóban nagy tanulságai vannak a kis félbarbár náció szenzációjának. Akaratlanul is Damjanich jut az eszünkbe, ki ismerte a fajtáját s így figyelmeztette volt őket:
Ti kutyák, ha megmoccantok, mindnyájatokat felköttetlek, s végül magam lövöm főbe, hogy elpusztuljon az utolsó rác is.
Ám azok a tanulságok az igazi tanulságok, amelyek a szerb tragédia hatásából hámozhatók ki. Bizony a félvad náció becsületes gyilkos barbársága szinte morálisnak tetszik a kultúrállamok urainak farizeus, pilátuskodó várakozása mellett.
Soha a farizeuskodás nem volt olyan domináló elv, mint a mai, úgynevezett művelt társadalmakban. Egyik úgynevezett előkelő budapesti lap minden ok nélkül fölsóhajt a bécsi „merénylet”-ről szóló vezércikkben, hogy nem kell kutatnunk, ne kutassuk: milyen nációjú a merénylő. E farizeuskodás elég áttetsző, ha a lap jezsuita iskoláját ismerjük, s különben egy másik lap, egy legalább nyíltan klerikális, kompakt betűkkel hirdeti, hogy a merénylő zsidó volt. Szegény, elmebeteg, szerencsétlen ember. Mennyivel veszedelmesebb emberek vannak nálad!…
A kolozsvári urak fütyültek Nagyváradra, a ligára, Bourbon Alfonzóra, mindenkire. Egyik lelőtte a másikat. Apropos! A nagyváradi liga meghalt s beletörődött abba, hogy a párbajellenes „mozgalom”-ban a budapesti liga vezessen, melyben csupa urak dominálnak?
A nagyváradi obstrukció elmaradt, s ez bölcsen történt. Széll sem érdemli meg a bizalmat s az obstruáló ellenzék sem. Ezt az ellenzéket Széll a maga formájára csinálta. Méltók egymáshoz. Ám az ellenzék ezúttal ráhibázott a célra. Akaratlanul is a militarizmus ellen küzd, melynek csak a legkisebb bűne az, hogy a lovagias gyilkosságot nem lehet a társadalomból kipusztítani. Hogy a hadsereg a lovagias gyilkosság intézménye mellett más intézményeket is megvéd, hogy hatalma kívánatos, igazolja Belgrád. És itt megkérdezzük, hogyha netán úrnapján tüntetnek Nagyváradon a Gotterhalte ellen, csakugyan éleslövések válaszolnak a tüntetőknek? Így beszélik.
Örülünk, hogy Nagyvárad megcsinálja Bihar vármegye helyett a nagyszalontai Arany-szobrot. Érezze súlyosan a vármegye, hogy a jelen részben a jövő egészen: a kultúra. A kultúra pedig a városokban van. Valaha az volt a jelszó:
– Félre város, mikor a vármegye mulat.
A vármegye nem mulat immár. Dolgozni, tanulni – ezeket eddig sem csinálta. Érezze most már, hogy csak a városok által s a városokban élhet.
Csak a legnagyobb s legaktuálisabb szenzációkhoz nyúltunk szaladva, hirtelen e sorokban.
Ám egy kevésbé szenzációssal, de becsesebbel végezzük. Egy klerikális lap „leleplezéséből” értesülünk, hogy a magyar szabadkőmívesek végre megmozdultak, s cselekedni akarnak a Somló-ügyben ijesztően megnyilvánult klerikális veszedelem ellen. A klerikális lap néhány momentumát és célját följegyzi e megmozdulásnak.
„Óvjuk meg a romlatlan gyermeklelkeket a reakció dermesztő hatásától, állítsunk a kongregacionális internátussal (ti. a Szent Imre-kollégiummal) szembe szabadkőművesi internátust, fiúnevelő intézetet.”
„Félő, hogy [ha] a kongregacionális internátussal nem állítunk szembe olyan más nevelőintézetet, mely amannak előnyeit a szabadkőművesi szellemmel kapcsolja egybe, a polgári családoknak a fővárosba kerülő fiai közül mindig többen fogják a kongregacionális internátusban nyújtott anyagi előnyöket keresni, a falusi papok zelótikus munkája még a fővárosból hazakerülő diákokban is segítőkre fog találni.”
„Nemcsak a kongregációk ellen kell védekezni, hanem a vidéken levő egyéb hasonló klerikális intézetek hatása ellen is, és így nem elég ezekkel szemben 30-40 gyermekre tervezett internátus felállítása stb.”
A tanítókat és tanárokat szabadkőművesekké kell tenni, hogy „az iskolákban mindenütt szabadkőműves testvérek kezében legyen az ifjúság vezetése”.
„A vallástanításnál egy iskolában sincs biztosítva az igazgató ellenőrző joga, és ezen vallástani órák alatt érvényesülnek a kongregációs törekvések. Hassunk oda, hogy a törvényhozásban véget vessenek ennek az állapotnak, mely az iskolákban a bajok kútforrása.”
Helyes. E törekvéseikben minden szabadgondolkozó támogatni fogja a szabadkőműveseket. Legyen harc. Győzzön a jobb. A világosság, szabadság és kultúra. A nagy szenzációknál nagyobb volna ez!…
Nagyváradi Napló 1903. június 14.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages