83. A PRIMADONNA SZERELME
83. A PRIMADONNA SZERELME
– Egy kis dráma a Wőber szállóban –
A nagyváradi Wőber szállóban csütörtökön délután hat és hét óra között egy kis szerelmi dráma játszódott le. A hőse, illetve hősnője egy primadonna, de nem drámai primadonna, hanem énekesnő. A dráma szerencsére nem vált tragédiává, hanem, hogy a színpadi műfajok terminológiájánál maradjunk, majdnem vígjátékká enyhült.
Tegnap Nagyváradon nagyon sokat beszéltek erről a históriáról. Tarka kommentárokat fűztek hozzá. Majd újabb és újabb verziók keltek szárnyra. Pedig az igazság annyi, hogy egy kedves, fiatal színésznő annyira szerelmes, hogy a szerelem miatt esetleg meg tudna halni. Márkus Aranka a szerelmes primadonna. Az elmúlt szezonban a Szigligeti Színház koloratúr énekesnője volt a gyönyörű hangú leány. Az elmúlt ősszel sokat beszéltek róla egy másik szerelmi dráma révén, de akkor nem a művésznő akart meghalni, hanem ő miatta s viszonzatlan szerelem miatt egy nagyváradi újságíró, ki azóta Budapestre távozott.
Márkus Aranka virágvasárnapkor vált meg a nagyváradi színtársulattól. Az utolsó időkben nagyon visszavonultan élt. Tudta mindenki, hogy a művésznő szerelmes. A nagyváradi aranyifjúság egyik ismert és szimpatikus alakja volt az ideál, aki ezt a szerelmet viszonozta.
Nehéz szívvel s jóval virágvasárnap után távozott el Nagyváradról Márkus Aranka. Budapestre ment, hol szülei laknak. Lovagja több ízben meglátogatta. Ő maga is leutazott egy kis unokanővérével titokban egypárszor.
Egy idő óta kísérletek történtek, hogy ez az összeköttetés megszakadjon. A fiatalembernek a kebelbarátja, szintén előkelő tagja a nagyváradi ifjúságnak, barátjára nézve azt találta volna üdvösebbnek, ha ez a szerelmes história befejeződik.
Szerdán este újra Nagyváradra érkezett Márkus Aranka az unokanővérével. A hölgyek a Wőber szállóba szálltak, mint rendesen. A 11-es számú szobát vették ki a fiatalember címén.
Csütörtökön délután hat órakor a férfi jó barátja tett látogatást a hölgyeknél. E látogatásnak, mint később kiderült, az volt a célja, hogy a művésznőt szakításra bírja, s erről a férfi mitsem tudott.
Izgalmas jelenetek folyhattak le a szobában. A művésznő zokogva, magánkívül esett össze, mikor a vendég, ki pedig a lehetőségig gyöngéden és diplomatikusan végezte misszióját – eltávozott.
Úgy fél 8 óra tájban a művésznő unokanővére segítségért kiáltozott. A szálló személyzete ijedten rohant be. Márkus Aranka nagy kínok között fetrengett a pamlagon. Világos volt, hogy a művésznő mérget ivott. Azonnal a közeli kórházba küldtek egy kocsit, s pár perc múlva a kórház két orvosa jelent meg. Eközben a művésznő ideálja is értesült a katasztrófáról, s fölindultan, szinte magánkívül sietett föl az emeleten levő szobába. Ő semmiről sem tudott, s kétségbeesve kérte az orvosokat, hogy mentsék meg a leányt.
Az orvosok megállapították, hogy Márkus Aranka morfiumot ivott. Egy meglehetős tartalmú üvegecskét csaknem teljesen megivott. Az unokanővére nem vette ezt észre. Egyébként is tudta, hogy Márkus Aranka idegei csillapítására szokott olykor pár csöpp morfiumot használni.
Az orvosoknak sikerült a méreg hatását neutralizálni. Egyik orvos reggelig ott volt az ágya mellett, mivel a művésznő egész éjjel nagyon szenvedett. Ott virrasztott a férfi is, kit nagyon összetört a szomorú eset, bár nem egészen bizonyos, hogy Márkus Aranka öngyilkossági szándékból vette be a mérget, lehetséges, hogy csak magánkívül, rettenetes idegességében ivott túl nagy mennyiséget az erős méregből. Reggelre egészen jobban volt a művésznő. Kora délután már fogadta egy munkatársunkat, ki régi jó ismerőse. Mosolyogva beszélt a szomorú éjszakáról s ragyogó szemei meg-megpihentek boldogan a férfiún, ki ott ült ágya mellett, s kit szintén nagyon megviselt az éjszaka.
– Hasson oda – mondotta többek között –, hogy ne csináljanak a lapok valami szörnyű szenzációt a dologból. Szegény mama fent Budapesten kétségbeesik. És nem is volt igaz semmi. Csak én nagyon szerelmes vagyok. És tegnap nem voltam az eszemnél… Holnapután Gödöllőn énekelek egy hangversenyen…
Tegnap elutazott Nagyváradról Márkus Aranka. Megnyugodva, jókedvvel és kedves társaságban.
Nagyváradi Napló 1903. augusztus 15.
