111. O. I. SZ.
111. O. I. SZ.
– Ujra ég a szalmakazal –
Meggyújtottak újra egy szalmakazlat. A szalmalánggal ki akarják világítani Magyarországot, s aranyércet akarnak olvasztani vele.
Mégis csak filozófus ember Rádl Ödön, hogy távol maradt ettől a szalmakazal gyújtástól, s nem ment el az országos irodalmi szövetség keddi komédiájára, hanem a Szigligeti Társaság mandátumát rábízta Endrődy Sándorra és Várady Antalra, kik tagjai a Szigligeti Társaságnak s Petőfi Társaságnak is, és akik jól tudják, hogy mennyit ér egy anket, mely bankettel kezdődik s bankettel végződik.
Mint annak idején megírtuk, a Petőfi Társaság a vidéki irodalmi társaságokkal szövetkezve országos irodalmi szövetséget akar csinálni. Kedden a Petőfi Társaság gyűlése után, melyen mellékesen szólván gróf Zichy Géza megint fölolvasott egy „keresztneve Sándor” nívójú versikét, összeült a fölsereglett vidékiekkel a budapesti Petőfisták egynehánya, kik előtt Pekár Gyula országgyűlési képviselő terjesztett elő egy javaslatot, mely szerint a létesítendő új szövetségnek az összes vidéki közművelődési és irodalmi társulatok tagjai lennének, s egymás hazafias mozgalmait támogatnák, a bárhol termő nemzeti eszméket felkarolnák. – A szövetség székhelye Budapest lesz, de minden évben tartanának nagyobb vidéki városokban gyűlést, így gondolván megtörni a közönség közönyét. A határozati javaslat így szól:
Az ország irodalmi és közművelődési egyletei „Országos Irodalmi Szövetség” elnevezésű egyesületet alkotnak, oly célból, hogy a kölcsönhatás által:
a) egymás hazafias akcióit támogassák,
b) a magyarságot fenyegető veszélyekre egymást figyelmeztessék, s azokat közös erővel elhárítsák,
c) a bárhol termő nemes eszméket közösen felkarolják, a bárhol megnyilatkozó új tehetségeket lehető hamar és országosan érvényesítsék.
Az Országos Irodalmi Szövetség székhelye Budapest, de köteles minden évben másutt nagygyűlést tartani, hol tagjai mentől nagyobb számban jelenjenek meg. E nagygyűlések lehetőleg olyan helyeken tartassanak meg, melyek nagyjaink emlékéről szenteltek, s melyeken e nagyok érdemeinek hangoztatása által a közönség közönye megtörhető és a hazafias lelkesedés előmozdítható. Az O. I. Sz. tisztikara áll egy díszelnökből, egy elnökből, egy alelnökből, egy titkárból és egy nagyobb számú igazgatóságból, melynek kétharmada vidéki tag legyen.
Az így megalakult szövetség tartja első ülését f. é. március 15-én.
A hozzászólások után Jókai Mór elnök az értekezlet határozataként kimondotta, hogy bizottságot küld ki a szövetség szervezésére és ennek tagjaiul a következőket választotta meg: Pekár Gyula: dr. Csengery János, Komlóssy Artur, Balassa Ármin, Vojtó Pál, Rádl Ödön, Szundy Károly, Bartha Miklós, Vértessy József, Vancsó Antal, Geduly Henrik, Ferenczi Zoltán, Koroda Pál és Lator Sándor.
Most már ez a bizottság okvetlenül csinál egy szövetséget, mely hazafias banketteket fog tartani, dikciókkal fogja leverni a magyarság ellenségeit, lesni fogja a nemes eszmék termését, s szedegetni fogja az új fényes talentumokat, mint a gólya a békákat a mocsárból.
Mihelyst valami pátosszal, hazafias frázisokkal íródik és mondódik ki: nálunk szokás szerint szent és sérthetetlen. Nohát bennünket mondjanak hazaárulóknak, s nem bánjuk, bárminek, de kimondjuk: tessék komolyan, okosan elgondolni a tervet, leszakgatni a „határozati javaslat” frázisait. Lesz abból a tervből valami?
Intelligens, komoly és hasznos idea, az O. I. Sz. ideája? Tessék csak az országos nemzeti szövetségre gondolni, pedig az több látszólagos okkal, móddal és józansággal indult meg. Egy pár ováció lesz még s egy pár bankett. Aztán vége. A szalmakazal ellángolt.
Urak, urak!… De nagy gyermekek is vagyunk ez országban mindannyian. Politikusok, írók stb. stb. Mindannyian csak játszani tudunk, olyanok vagyunk, mint az első elemisták. Már ábécénk van, palatáblánk, irkánk, pennánk, s mi ezekkel is csak úgy játszunk, mint eddig a nádszálparipánkkal, lábunkkal.
Egy kicsi kis tett, egy kis munka, csöndes, becsületes munka mennyivel több eredményt hozna, mint ez a sok hejretyutyutyu. A munkához pedig olyan könnyen kapna teret mindenki. Nem kell hozzá anket, bankett, ováció és dekoráció, csak egy kis komolyság kellene!…
Nagyváradi Napló 1903. január 8.
