118. PONT-BIQUET CSALÁD
118. PONT-BIQUET CSALÁD
Már tegnap el kellett búcsúznia tőlünk Ujházi Edének. De hat napra búcsúzott csupán. A jövő hét ismét három Ujházi-este gazdagságát ígéri.
A színtársulat tegnap ünnepelte igazában a mestert. A tegnapi előadás, igen, ez már méltó volt Ujházi Edéhez. Benkő Joláné s Tóth Eleké elsősorban ez az igen nagy érdem. Ám a többiek is részesednek belőle.
Hogy egyébként milyen volt az este? Zsúfolt, szívvel, erővel mulató, jókedvű ház. A bolondos huncut darab egy-egy bökkenőjénél állott az előadás a harsogó kacagástól.
És milyen volt a mester? Mesésen pazar. A legnagyobb kincsből pazarolt: az Ujházi-humorból. Igazi gyönyörűség, derítő erő volt minden szava, mozdulata, tükrözése.
A közönség hálás volt nagyon. Ujházit számtalanszor megtapsolta a nyílt színpadon, a fölvonások végén pedig nagyon sokszor kérte hangos tapssal, lelkes, kedves lármával a függöny elé.
És most örömmel írunk ide valamit. Az Ujházi-láz teljes. És úgy látszik, hogy még egyre növekszik. A jövő héten Nagyvárad alighanem nagy dolgot fog produkálni. Vagy nem nagy dolog-e manapság, ha minden primadonna-lázakon túltesz az Ujházi-láz.
Nagyváradi Napló 1903. január 17.
