120. GULNER ÚR
120. GULNER ÚR
Mit akar a belügyminiszter Nagyváraddal? Azaz dehogyis a belügyminiszter. Széll Kálmánnak más a dolga. Ő nemigen törődik Nagyvárad ügyeivel. Egy-két nagyképű tanácsos és osztálytanácsos okvetetlenkedhetik odafönt. Tetejükben Gulner államtitkár úr. Ez jeles egy úr. A volt nemzeti párt iskolájában nőtt fel. Egy kicsit nagyképű, egy kicsit reakcionárius. Minden lében kanál, s azt tartja, hogy ha már szegény Horánszkynak hamar itt kellett hagyni a fúzió hatalmát s a földi dicsőséget – ő legalább sokat fog magáról beszéltetni, s megmutatja, hogy milyen veszekedett módon munkás korszak az új korszak, melyet ők teremtettek volt nemzetiek s jelenben is jezsuiták.
Úgy kell lenni, hogy Nagyváradra pláne nagy kedvvel utazik Gulner államtitkár úr. Nagyvárad a Tisza Kálmán városa – volt. Nagyvárad mindig ismerte és sohse szerette ama kitűnő hazafiakat, kik ma Széll Kálmán jóvoltából uralkodnak. Sohse vette be a volt nemzeti párt feudális, agrárius, ultramontán, jezsuita konyhán főtt maszlagait. Most Gulner úr fizet a volt ellenfeleknek – a volt párt nevében.
Alig néhány nap alatt három nagy erkölcsi pofont kapott a belügyminisztertől Nagyvárad város. A szikvízadó dolga volt az egyik. Ezt rögtön követte a nagyobb. Gulner úrnak nem tetszik, hogy Nagyvárad haladni, fejlődni, élni akar. Egy paprikás kis írásban vétót kiált minden haladásnak, fejlődésnek. Nagyképűen odaveti, hogy tessék jobban gazdálkodni. Vajon nem több joggal adhatnók mi ezt a tanácsot a miniszter uraknak? Tegnap kaptuk a harmadik pofont. A Kiss László-affért zavarja fel újra Gulner úr. Az ügyet tetszik ismerni. A nagyváradi klérusnak szálka volt a szemében a kálvinista anyakönyvvezető. Hajszát indítottak ellene. A közgyűlés liberális többsége egy kibékítő epilógussal befejezte az affért. Gulner úr most a hajszacsinálók pártjára áll, s fölzavarja az egész affért. Nem az a Gulner Gyula döntött itt is, aki Arad városnak föloldotta azt a határozatát, mely ingyentelket nyújt a szabadkőmívesek páholyépületének? Bizonyára ugyanaz a Gulner Gyula. Az a Gulner Gyula, ki uralomra került pártja iskolájához híven a reakciót szolgálja. Az autonómia jogait eltiporni, állást foglalni a haladás ellen, szolgálni az ultramontánokat s emellett nagyképűen játszani a közéleti erkölcsös szerepét. Ez rávall Gulner Gyulára, az ő politikai iskolájára, a volt nemzeti pártra s a Széll-érára.
Gulner úr operálhat nyugodtan. Kaffkái révén terrorizálhat. Lehetetlen és ostoba írásait küldözgetheti a törvényhatóságok nyakára. Tűrik. A gyávaság sohse volt olyan nagy úr, mint ma. Pedig hejh, Bánffy bukása után Nagyváradon, Bihar megyében és sok helyütt még nagy volt a virtus.
– Ha Horánszky miniszter lesz, Gulner és Bolgár államtitkárok – így meg úgy lesz!
Ma akár Károlyi Sándor lehetne miniszterelnök, Molnár János kultuszminiszter s Rakovszky István belügyminiszter.
Persze, hogy nő is a Gulnerek bátorsága. Már a színigazgató-választásokba is beleszól Gulner úr. Németh Jóskából ő csinált felső nyomással miskolci színigazgatót. Lehet, hogy ugyanő fog szerződtetni tagokat is a miskolci színtársulathoz.
Szeretnők, ha Nagyvárad parlamentje megemberelné magát, s megüzenné Gulner úrnak:
– Államtitkár úr, még nem egészen szabad a vásár. Még nem lehet ezt az országot kisajátítani a reakció és az úri passziók számára!…
Nagyváradi Napló 1903. január 21.
