122. BÁNFFY AZ ELLENZÉKEN
122. BÁNFFY AZ ELLENZÉKEN
Bánffy csakugyan fölszólalt a főrendiházban. A régi, kemény Bánffy ő. Nem ijedt meg a terrorizmustól. Pedig nagyon ijesztgették az egész és félhivatalos lapok. Pedig tudhatta jól, hogy a rokkantak, degeneráltak, nyeglék gyülekezetében, a nemzeti kaszinó törvényhozó formációjában le fogják szavazni. Hiszen voltaképpen azért kellett neki bukni, hogy a nemzeti kaszinó ismét abszolút hatalom legyen Magyarországon. Széll a kaszinó, a kaszt, a feudális ultramontánizmus, alias: főrendiház kreatúrája. És Bánffy mégis itt és éppen itt beszélt először az egész – nemzethez. Tegnap óta Bánffy Dezső nyíltan az ellenzéken van. Tegnap leszavazták. Lehet, hogy ma a lényegben győzni fog. Mindegy. Fog ő mihamar a képviselőházban beszélni. Talán nem sok idő múlik, s ott lesz ő az igazi küzdőterén.
Bánffy Dezső új pártalakítása befejezett dolog. Három alapon épül föl az új párt.
Az első: a 67-es közjogi alap. A második: az önálló vámterület. A harmadik: a nemzeti törvény szigorítása. Hogy egységes alapon miképpen kellene kiépíteni a nemzeti államot, azt Bánffy mindig túlságosan sovén szellemben ajánlotta. Most is így cselekszik. Mástól frázisszámba menne az ilyen kijelentés, de abban a pillanatban, amelyben megtudja az ember, hogy Bánffy vette a dolgot a kezébe, az ő erős keze és tettereje elég biztosíték arra nézve, hogy idővel valóra váltott ígéretnek tekintse a politikai közvéleménynek a volt miniszterelnök politikáját helyeslő része ezt a sok reménnyel biztató „nemzeti alapozás”-t. Bánffy pártjának a szabadelvű reform-párt nevet akarja adni, amely elnevezés a programot tekintve a legtalálóbb és legjelzőbb volna.
Ha kikel majd a politikai élet talaján az új párt létesítésének magva, akkor még a kerületenként való szervezkedés előtt lemond Bánffy Dezső báró főudvarmesteri állásáról.
Mindenesetre érdekes jelenség két hasonló esetnek e találkozása. Magyarországon Bánffyról ismét mint aktív politikusról beszélnek, Deschanel, a volt kamaraelnök pedig négy év után újból hallatja szavát a párizsi kamarában. ahol éppoly zajjal és tüntetéssel fogadták felszólalását, mint ahogy Bánffynak hosszú idő eltelte után első kardforgatását kísérték most, hogy fölszólalt a főrendiházban.
Bánffy Dezső tegnapi felszólalása után immár – ellenzéki politikus. Új, nagy idők, nagy változások jele ez. És ígéret, hogy a magyar parlamentarizmus új erőre kap. Ígéret, hogy az igazi liberalizmus föltámad s szétveri a reakció ma már gyalázatosan merész hatalmát.
Nem volt harcias s nem volt momentán eredményű a Bánffy Dezső tegnapi felszólalása. Talán nem is lesz. De esemény volt, örvendetes, nagy jelentőségű esemény!…
Nagyváradi Napló 1903. január 27.
