155. AMI SZÉKELYHÍDON TÖRTÉNT
155. AMI SZÉKELYHÍDON TÖRTÉNT
Arról, ami Székelyhídon történt, igen különböző hírek számolnak be. Mi jó forrásból halljuk, hogy mi történt. Lejött oda népgyűlést tartani Mezőfi Vilmos, az újonnan szervezett szociáldemokrata párt vezére, s a népgyűlés ellen kivonult híveivel a [kerület] népszerű képviselője, dr. Molnár Ákos. Ám hiába volt minden. Mezőfi személye összetoborzott egy pár ezer embert. Ennyi néppel szemben mit sem ért sem vitatkozás, sem kapacitálás. A tömeg kitartott Mezőfi mellett, s a népgyűlés végén nagy ovációt rendezett a számára. A kerület képviselője pedig pár száz hívével távozni volt kénytelen. Ez az eset.
A székelyhídi képviselőnél aligha népszerűbb egyetlen Bihar megyei negyvennyolcas képviselő is a maga kerületében. Dr. Molnár Ákos határozottan tesz, dolgozik a kerületéért. Mint ember is jóval magasabb nívón áll, mint a negyvennyolcas képviselők átlaga. Nincs a zoltánok között, nem demagógoskodik. Ha beszél, komoly kérdésekben komolyan beszél. A kerület választóinak jó része meg is becsüli, szereti Molnár Ákost. Mégis íme, az ő kerületében egészen más lobogó alá sereglik a nép, mint a negyvennyolcas lobogó. Az csak ideiglenes vigasztalás, hogy a választói joggal bírók jó része kitart mellette. Végre is el kell ismernünk, hogy a nem választókért is van ez az ország. És dr. Molnár Ákos van olyan komoly értékes ember és politikus, hogy súlyt helyezzen az egész kerület lakosságának a bizalmára. Aztán meg ma még csak néhány választó pártolt el, de holnap-holnapután már nőhet ez a szám. Világos, hogy számolni kell itt a helyzettel. Dr. Molnár Ákos éppen olyan jól tudja, mint mink magunk, hogy mi itt a baj. Az a baj, hogy a függetlenségi párt elsősorban a legtávolabbról sem demokrata párt, másodsorban – mint azt csak a napokban mondta Sándor Pál – gazdaságilag indolens.
A nép, melynek eddig a Kossuth-kultusz volt minden reménysége, mámora, hite – látja, hogy a Kossuth-párt az ő fölemeléséért mitsem tesz. Nos, a nép megunta, hogy ő választásokon és ritka népgyűléseken énekelje a Kossuth-nótát, kiáltsa éljen a haza és éljen a nagyságos képviselő úr – aztán akár fölfordulhat, senki sem gondol rá többet. Megy most már más táborba. Neki mindegy. Hátha jobb lesz.
A székelyhídi eset nem szól dr. Molnár Ákos ellen. Sőt jó, hogy megtörtént. Dr. Molnár Ákos bizonyára ott fönt a pártban nemcsak referálni fog, de erős próbát tesz, hogy az orvoslásra rábírja pártját, melyet a heccek, éretlenkedések elvontak már nagyon a néptől.
Tessék foglalkozni a magára hagyott, a szegény néppel, ha mindjárt nem is választó. A függetlenségi ideák is szépek, de a negyvennyolcas ideák szebbek. Legyen a negyvennyolcas párt igazi néppárt. Közjogi heccek helyett adják rá magukat a negyvennyolcas képviselő urak a szociális kérdések tanulmányozására. Ne csak a programjukba vegyék föl az általános választói jogot, vagy legalábbis a jog széles kiterjesztését, de csináljanak harcot a kérdés körül, s juttassák ezt a szükséges elvet diadalra. Merjenek egy kicsit radikálisoknak lenni. Inkább veszítsenek el pártjukból néhány embert. Csak közjogi dolgokban radikáliskodni, s más dolgokban konzervatívabbaknak lenni a bevallottan konzervatívoknál: ez siralom és kész pusztulás.
Szól ez különben mindegyik parlamenti pártnak. Vigyázzanak, késő lesz kiabálni, hogy a nép az izgatók kezébe került. Kezdjék ők maguk a szociális bajok orvoslását. Késő lesz. A szocializmus magyarországi terjedése nagyon hasonlít az olaszországihoz. Bizonyosan nálunk is reakciós rendszabályokhoz fognak nyúlni, mint Olaszországban tette volt annak idején Crispi, s tette Rudini is. Nem fog ez érni semmit. Olaszországban is csak megerősítette a szocializmust az erőszak, börtön és üldöztetés. Másképpen kell itt segíteni. De félünk, hogy erre a segítségre képtelen lesz a magyar – osztályparlament.
Nagyváradi Napló 1903. május 27.
