166. HERCZEGH TERÉZ CÍMÉRE
166. HERCZEGH TERÉZ CÍMÉRE
– Budapest, VIII., József körút 9. sz. –
Tiszteletre méltó főnöknő, a Nagyváradi Napló megkapta a címére küldött nyomtatott kérelmet [és] a gyűjtőívet. A kérelmet megőrizzük, a gyűjtőívet; melynek száma 8685, illő tisztelettel visszaszármaztatjuk. A „Mária Magyarország Nagyasszonyáról nevezett Congregatio” (Fiumei Mária Immaculata) Internatus és Sanatoriumi alapja javára mi – sajnos – nem gyűjthetünk. Óh, tiszteletre méltó főnöknője egy szent kongregációnak, eretnekek és zsidók vagyunk mi többnyire, s ha katolikusok vannak is közöttünk, ezek is istentelenül szabadgondolkozók. Mi hát nem gyűjthetünk. Hiába fordult hozzánk bizodalommal, mi e bizodalomra méltók nem vagyunk. A mi nevünk nem fog az aranykönyvbe kerülni, melyet majd a Magyar Nemzeti Múzeumban helyeznek el. A belügyminiszter úr 40127–903 III. b. számú magas rendelete országos gyűjtésre adott ugyan engedélyt, de mi e gyűjtés alól kivonjuk magunkat…
…Pardon, tiszteletre méltó főnöknő, megnéztük újra a borítékot. A levél nem egyenesen a Nagyváradi Naplónak szól. Mi másodkézből kaptuk. Eredetileg a nagyváradi ipartestület elnökségének szólott.
Hanem visszavonnivalónk így sincs. A tiszteletre méltó főnöknő vállalkozásáról már néhányszor elmondtuk véleményünket. Nem fogjuk engedni, hogy ezt a szegény, szerencsétlen országot még jobban beborítsa a sötétség. Kiölték már ennek eléggé az anyagi erejét s kiölték eléggé lelke szabadságát.
A „Marianum regnum” célját országos pumpolással szolgálni mégsem egészen istenes dolog, óh, tiszteletre méltó főnöknő. Istennek papi szolgái s áhítatos mágnás fiai úgyis kisajátítva tartják ez ország kétharmad részét. A szegény iparosok adják még oda filléreiket?… Visszaküldjük a gyűjtőívet, tiszteletreméltó főnöknő. Kérjük ezúttal először Mária Immaculatát, világítsa meg az ő kongregációja főnöknőjének a lelkét, hogy lássa, milyen rosszul cselekedik. Mi lelkeinknek megvilágosodásáért máshova szoktunk folyamodni, és mi bízunk is ebben a megvilágosodásban. Majdcsak törvény lesz nálunk is abból, amit most tett törvénnyé a francia kamara…
*
E gyűjtésre vonatkozólag értesülünk még újabban valamiről. Herczegh Teréz megbízta Budapesten Urs Simon és Sinegh Sándor urakat, hogy a kongregáció javára engedélyezett gyűjtéseket lebonyolítsák. Ez a két úr a megbízó okmány hiteles másolata szerint egyenlő arányban födözi a költségeket, de átengedi neki a főnöknő – ugyancsak egyenlő arányban – a gyűjtés eredményeképp befolyó összeg 35 százalékát számadási kötelezettség nélkül. A szentcélú gyűjtésnek már az első héten 1592 korona lett az eredménye: ebből 35 százalék provízió nem is olyan semmiség! Az adakozókat azonban a kongregáció nevében és céljaira sarcolják meg, s nem azért, hogy a teljhatalmú megbízottak gumirádli költségeit ők födözzék. Ami pedig a 35 százalékot illeti, az a legközönségesebb üzletet is az irrealitás vádjával bélyegezné meg.
Egyszóval a könyöradomány-gyűjtés „vállalat”. S hogy ez a vállalat sikerüljön, hogy ez a vállalat hasznot hajtson: azért adta meg a m. kir. belügyminisztérium az egy esztendőre szóló gyűjtési engedelmet, „szent” Herczegh Teréziának.
A jó vidéki szolgabírák ötven–száz korona bírsággal és megfelelő elzárással büntetik az embereket, ha egy népgyűlésre Budapestről odautazó szónok vonatköltségeit szedik össze. Erre az emberséges közvélemény azt mondja: Jól teszik a főszolgabírák, ha büntetik őket „tiltott gyűjtés” címén, mert azok a gyűjtők szegény emberek, vagyis – szociáldemokraták. Vajon mit mond az az emberséges közvélemény most ehhez a kormány engedélyezte gyűjtéshez, amely szemérmetlen nyíltsággal üzletté aljasítja a könyörületességet?
Nagyváradi Napló 1903. június 27.
