169. A NAGYVÁRADI LIGA ÉS AZ ORSZÁGOS LIGA
169. A NAGYVÁRADI LIGA ÉS AZ ORSZÁGOS LIGA
– Harc a párbaj ellen – párbajjal –
A magyar társadalom talán már el is felejtette, hogy nemrégiben végre-valahára komolynak tetsző mozgalom indult meg a párbaj ellen. Nem csoda, hogy elfelejtette. Úgy látszik, s most látszik bizony, hogy ez a mozgalom nem volt komoly.
Nagyváradról indult volt meg ez a párbajellenes mozgalom. Előkelő társadalmi állású férfiak állottak az élén. A vezetők háta mögött olyan férfiak voltak, kik tenni szoktak és tudtak. Olyan szépen indult volt meg a mozgalom, hogy lecsalta volt Nagyváradra a lelkes Bourbon herceget, fölkeltette Coudenhove gróf figyelmét. Sőt meg is alakult Nagyváradon a párbajellenes liga. Igaz, hogy szentelt vízben fürösztött regulákkal.
Ez azonban még nem lett volna a legnagyobb baj. Az a legnagyobb baj, hogy Budapesten néhány úriembernek szintén kedve jött a liga alakításhoz. És amiben Nagyváradon mégiscsak lakozott egy kis komolyság, terv és cél, Budapesten abból operett lett. Budapesten olyanformán tervelték ki Rakovszky István állami számvivőszéki elnök úr és társai a ligát, hogy tagjai számára szinte kötelességképpen írják elő a lovagiaskodást.
Aztán a nagyváradi és butapesti liga-alakítók közös megbeszéléseket folytattak. A megbeszélések vége az lett, hogy a nagyváradi ligáról hónapok óta nem hallunk egy szót sem.
A budapesti ligáról azonban most kaptunk valami értesítést. A liga előkészítő bizottsága, holnaputánra, péntekre nagy értekezletet hívott össze. Ez értekezlet ki fogja mondani az országos párbajellenes szövetség megalakulását Rakovszky úr elvei szerint, s ez országos szövetségbe bele fog olvadni a nagyváradi liga is. Szóval az egész mozgalomból születik egy halva született társaság, mint amilyen volt annak idején az országos nemzeti szövetség.
Úgy mondják, hogy a nagyváradi mozgalom megindítói előkelő állásokat kapnak az országos liga vezetőségében. No hát…. [itt egy szövegrész hiányzik]… többen utaznak föl a pénteki értekezletre. Dr. Várady Zsigmond Nagykárolyba utazott, s még nem jött haza, így nem beszélhettünk vele ez ügyben. Reméljük azonban, hogy a nagyváradiak az utolsó pillanatban visszalépnek a budapesti komédiától. Inkább egyáltalán ne mozogjanak a párbaj ellen, mintsem így mozogjanak.
Nagyváradi Napló 1903. július 8.
