175. A HÉTRŐL
175. A HÉTRŐL
I.
– Őnagysága levele –
– Őnagysága levele –
Édes fiacskám, öt nap óta akarok már írni magának, de bizony isten olyan rossz a kedvem és a doktor is nyugalmat parancsolt. Gondolatban azonban magával vagyok mindig, rossz ember és a babussal… (A kisasszony hét óránál tovább ne korzózzék a Babussal!) Esténként folyton az motoszkál a fejemben, vajon csakugyan megjavult maga, vagy úgy tesz, mint tavaly? Tudja, hogy én megtudok mindent! Máris kaptam egy levelet, de nem írom meg, hogy mi van benne. Én gyógyulni, erősödni jöttem ide, s maga is pihenjen legyen gondos, rossz ember.
Elmehet néha vacsorázni vendéglőbe is. Tudja, hogy én nem tudok olyan zsarnok lenni, mint amilyen maga. De válassza meg a helyet.
Most is pirul az arcom a szégyentől, ha a tavalyi skandalumra gondolok. Avval az orosz táncosnővel. Tudja! Reggel négy óráig pezsgőzni! Azt halljam én csak meg, hogy maga a Fekete Sasba beteszi a lábát! De máshova sem, ahol orosz és más hölgyikék utaznak a szalmaözvegyek… zsebére. Olvasom a nagyváradi lapokat, s nem értem azt a Gerőt. Hiszen most nem is egy, de egy sereg veszedelmes hely van Váradon. Megérdemelné, hogy írjak Barabásnak: menjen le még egy beszámolót tartani. Na, de hiszem, hogy maga okult a múltból, komoly férjhez illő, szolid életet él. Tegye is, lelkem. Látja, én is unatkozom, s csak gyógyulni akarok a maga kedvéért. Vigyázzon mindenre. A babusra. A cselédekre, mert kilopják a szemét is. Sokszor csókolja hűséges, gyógyuló asszonykája.
II.
– Férj uram levele
– Férj uram levele
Édes kis bolondom! Látszik, hogy unatkozol, s azt hiszed, hogy tőled távol az egész világ mulat. Mikre nem gondolsz? Mióta elmentél, mintha boszorkányosan egyszerre összegyűlt volna a dolog. Alig van egy szabad félórám. Este alig várom, hogy fáradtan lepihenjek. Különben is Nagyvárad sohsem volt olyan kihalt, mint most.
A te leveledből tudom meg, hogy itt orfeumok is vannak. Úgy látszik, senki sem látogatja szegényeket. És nem is történik itt semmi. Az emberek még mindig a véres beszámolóról beszélnek, meg politizálnak, ami már nagyon unalmas. Gerőt ne szidd. Neki meleg napjai voltak. Itt ült a nyakán egy fő-fő rendőr. Aztán Szokoly Tamás is egyre fenyegeti. Hogy irigyli Bordé Ferenccel együtt Rimler Károlyt, ki még abban is szerencsés, hogy mindig alkalmatos időben nincs Nagyváradon.
Egyébként egyáltalában megkomolyodtak Nagyváradon a szalmaözvegyek. Egész másként töltik most az időt, mint régen. Például Bánffy-pártot csinálnak. Engem is kapacitálnak, hogy álljak be. Nincs kedvem hozzá. Nagyon erőszakos ember az a Bánffy, s te tudod, édesem, hogy én sohse voltam az erőszak embere. A babus jól viseli magát. A kisasszony könnyelműség nélkül korzózik. A cselédek között sohsem volt olyan fegyelem, mint most. A szabónőd valami ruhát hozott. Én nem tudok erről semmit. Azt mondja, hogy utánad kell küldeni. Ugye, édesem, nem kell ott neked új ruha? Hiszen te gyógyulni mentél. Alig-alig várom, hogy lássalak. Siess, édesem, haza, a te kis uradhoz, ki sok sok ezer puszit küld…
III.
– Viola Violetti kisasszony levele –
– Viola Violetti kisasszony levele –
Hallod Carola, micsoda város ez! Elbújhatsz a te Prágáddal! Egész Csehországgal elbújhatsz! Én már el is felejtettem, hogy valaha hódított Prágában a Viola–Carola-duett. Hogy haragszik a kis gyáros. All de Frád. Itt egy kezdő fiskális többet ér, mint Prágában egy féltucat gyáros. Az öreg Hillinger Lipóttól, meg a fiataltól Maxitól (emlékszel tán még rá, milyen nagy stájger volt) itt vurcni mindenki. Micsoda murik esnek!… Gondolhatod, hogy egy-két krajcárral több pénzem van, mint mikor másfél óráig kellett a kis gyároshoz könyörögni. Nu ná! Én itt dán excentrique vagyok. Grand succes! A szalmaözvegyek majd megbolondulnak. Van egy aranyos ember köztük. Itt írt levelet a feleségének. Kérdezte, hogy címezze. „Édes kis bolondom ez a legújabb és legkedvesebb cím”, mondtam én. És így is írta. Reggel ötig folyt a pezsgő. Mert itt így szokás. Itt nincsenek olyan ostoba rendőrök, mint Prágában. Sőt. Kedves, mulatós fiúk a rendőrtisztek. Carola, ha okos vagy, abban jársz, hogy ide jöjj. Ez a szalmaözvegyek városa. Eldorádó az okos lányoknak, mint te meg én. Pá! Reggel nyolc óra. Ma korán akarok lefeküdni. Csókol Viola Violetti.
Nagyváradi Napló 1903. július 26.
