192. BARABÁS BÉLA ÉS A PARLAMENT
192. BARABÁS BÉLA ÉS A PARLAMENT
A helyzet világos. Barabás Béla a következő jeles és klasszikus kijelentést tette tegnap a magyar képviselőházban:
– Megette a fene a királyi esküt.
Igen: fenét mondott. Bocsásson meg nekünk a jó ízlés, a fenét nekünk is le kell írnunk. Barabás Béla parlamentárissá tette e szót a király személyével szemben is, s ma a fene a helyzet kulcsa.
Folytatjuk, ahol Barabás elhagyta:
– Ha megette a királyi esküt, egye meg az alkotmányt is, egye meg az országot is…
Azaz, nem folytatjuk tovább. Végtelen fájdalom fogja el a szívünket. Nem vagyunk mi hiperlojálisak. De egy büszke, jogait védő nemzet úgynevezett vezéreinek úgy kell-e vajon harcolni, mint Barabás, Lengyel és a többiek harcolnak? Hát a fenén kívül nincs ennek a nemzetnek más védőpajzsa?
Fájdalom szállja meg szívünket. Szomorú sors előérzése fog el bennünket. A katasztrófát fölidézték kicsiny, gyenge, szájas emberek. Jó vége a dolognak sehogy sem lesz. Félünk Khuentől, félünk a kamarillától, de azoktól is félünk, kiknek bölcsessége és bátorsága a fene. Egyéb[ként] csúnya, botrányos ülése volt a képviselőháznak. A képviselőházat újra elnapolták. Barabás ellen nagy az elkeseredés a lojális szabadelvűek és néppártiak között. Akció készül ellene. Bizony mi, nem hiperlojális halandók is, értjük ezt az elkeseredést. A magyar náció jogvédőinek nemesebbeknek, erősebbeknek, jobb ízlésűeknek, imponálóbbaknak kellene lenniök, mint Barabás és társai…
Nagyváradi Napló 1903. szeptember 25.
