2. A BOLGÁR FEJEDELEM HADSEGÉDE
2. A BOLGÁR FEJEDELEM HADSEGÉDE
[Saját levelezőnktől]
Párizs, március 2.
Kényelmetlen, kínos kis szenzációról suttognak néhány nap óta a párizsi előkelő, azaz hogy inkább pénzes, mint előkelő társaságokban. A Riviérán és itthon. Nizzában a rendőrség letartóztatott egy jeles úriembert, aki a rózsaszín-márványos Castellane-palotában s a legóvatosabb párizsi klubokban kedves vendég volt még csak nem is régen.
Ez a szenzáció könnyen lehetett volna még kényelmetlenebb és még kínosabb, de M… báró, a nizzai affér hőse, jóízlésű gavallérnak bizonyult. Sikerült neki a rendőrök karmaiból kisiklani, és ha való a hír, báró M… már vígan hajózik – Ausztrália felé. Ez az ember, aki földrajzot aligha tanult életében, prakszisból és autopsice tanulja meg az egész geográfiát.
Báró M… persze sohasem volt báró. De ha Párizst fölöttébb könnyű is becsapni, az ő esete kiragyog a mindennapos kalandoresetek közül. M… úrra bizonyára Budapesten is sokan fognak emlékezni. Egyik testvére talán most is Budapesten lakik. Állítólag ez a testvére segítette hajóra Nizzából. Egyébként pedig M… úr nagyon nyomorúságosan fizetett tanító volt valamikor egy bolgár falucskában. Innen indult világhódító útjára. Szófiában, majd Konstantinápolyban próbálgatott sok merészséggel szerencsét. Innen Nizzába került, hol a minap gyászos esete történt. A csinos és merész kalandorba beleszeretett egy gazdag párizsi dáma, s M… egy szép napon föltűnt Párizsban. Gondos és ravasz tervekkel kezdte az életet. Előbb banküzlete volt. Csak később szánta rá magát a felső Párizs megostromlására. Ekkor csinált magából bárót, s névjegyeire odanyomatta a többek között, hogy „Ferdinánd bolgár fejedelem volt hadsegéde”. Ehhez a hadsegédi ranghoz volt a leghívebb, mert egyébként szedte s vette a címeket. Olykor kevés volt neki a báróság, s ilyenkor herceg gyanánt szerepelt. Csodálatos, de Párizsban nagyon imponáló rendjelei voltak. A klubokban, hová nagy ügyességgel bejutott, őrült, vagy másmilyen szerencsével játszott. És báró M… fogatait sokszor bámulták meg Párizsban. Három lakást is tartott. Bámulatos ismeretségeket kötött. Az oroszt játszotta leginkább az orosz-barát franciák között, s ha önök véletlenül látták a krími hadjárat francia veteránjainak a csoportképét valamelyik illusztrált lapban, az ősz és nemes elnök-generális jobbján, a csoport közepén, az a csinos arcú úr: báró M…, mint volt orosz gárdista-tiszt. És Loubet elnök báljaira nagyon sokan csak M… úr jóindulatából és baráti készségéből jutottak meghívóhoz. Ez a szinte analfabéta ember lóvá tudott tenni mindenkit. Egy előkelő ebéden szomszédjával, egy nagyon neves, francia mérnök-tudóssal disputát kezdett valami magas technikai probléma fölött, s akik a vitát és M… merész badarságait hallották – persze laikusok – oda voltak az elragadtatástól, hogy Ferdinánd fejedelem hadsegédei milyen sokoldalú és nagy képzettségű férfiak. A mérnök-tudós persze hallgatott, s M…-nek s a legtöbb párizsi kalandornak is az volt mindig a szerencséje, hogy akik vele tisztában voltak, hallgattak.
És pár, nagyon szép esztendő után milyen szomorú vég. Egy előkelő szállodákat fosztogató banda egyik fejének bizonyult M… báró Nizzában, ahol éppen most nagyon sokan voltak az ő előkelő párizsi barátnői s barátai közül. Ezt sohasem fogják M…-nek megbocsátani ezek az előkelő és finom ízlésű hölgyek és urak. Minden más lehetett volna, de „szálloda-pocok”, mint a francia mondja, az rettenetes.
A „hadsegéd” úrról tehát valószínűleg beszélni sem fognak sokáig, amit talán ő nem is nagyon fájlal ez idő szerint azon az ausztráliai hajón, mely viszi egy új meghódítandó ősterület felé.
Pesti Napló 1904. március 5.
