33. PÁRIZSI SZALONOK
33. PÁRIZSI SZALONOK
Valamikor, a második császárság idején, egyetlen volt a művészetnek az az ünnepsége, idegeneket csődítő, fényes világvásárja, melyet úgy hívtak, hogy párizsi Szalon. A művészetnek és a társaságnak világeseménye volt ez minden évben s az öreg párizsiak fájdalmas melankóliával emlékeznek vissza a régi, ragyogó vernisszázsokra.
A régi párizsi Szalon nincs már. Vonzó erőben, művészetben Párizs mellé, szinte fölé kezd nőni egy sereg világváros. És egy Szalon helyett van most Párizsnak négy Szalonja. Valamennyi csakugyan Szalon, s követeli magának mindazt, amit e névvel jelezni, várni, követelni és dokumentálni szoktak. Sőt valamennyi jogot formál a hivatalos Franciaország jóindulatára s patrónusságára. Az pedig szinte természetes, hogy mindegyik Szalon magát hirdeti a mostani, a mai művészet leghívebb tükrének. Nem kis, vagy nagy tárlatok ezek, melyek új divat szerint okkupálják a Szalon nevet. Mind a négy Szalon a régi párizsi Szalon törvényes unokájának vallja magát. Itt van a forró július és Párizsban három Szalon hivogatja még mindig a publikumot. A negyedik Szalon pedig lármásan készülődik arra, hogy szeptemberben megnyíljék.
Százhuszonkettedik kiállítását rendezi a Société des Artistes Français. Az idő és a tradíciók szerint ez az igazi párizsi Szalon. Hiszen ez a Szalon 1673-ban tartotta első kiállítását. A társaság ragaszkodik is a maga olimpuszi rangjához. Vezetői nagynevű művészek, kikhez már a kritika nem ér föl. A művészet grandseigneurjei. Az, aki ebben a Szalonban állíthat ki, már-már akadémikus nimbuszhoz jutott.
Ebből a Szalonból csinálták meg egy kis forradalmi szecesszióval ezelőtt tizennégy évvel a Société Nationale des Beaux-Arts-t. Azóta divat a Champs-Elysées és a Champs-de-Mars művészi vetélkedéséről, harcáról beszélni. Az új Szalon alapító elnöke Meissonier volt. Ma Carolus-Duran áll az élén. A vezetők között Roll, Waltner, Besnard s Rodin szerepelnek. Rodin itt állította ki legújabb művét, a Gondolkozó-t, mely legszenzációsabb műve az idei párizsi művészszezonnak, s melyről annak idején megemlékezett a Budapesti Hirlap. Közadakozásból meg akarták most venni, s Párizs népének ajándékozni a gyönyörű szobrot.
A régi Szalon tizennégy éves riválisa nagyon gyorsan megtekintélyesedett. Forradalommal kezdte, s tizenhárom év után már forradalom ellen kellett védekeznie. A fiatalabb generáció panaszkodott, hogy az új Szalon éppen olyan rideg, exkluzív, mint a régi. A fiatalok egy kis titkos biztatást is kaptak állítólag a kormánytól. A múlt évben hirtelen megszületett a harmadik Szalon, a Salon d’automne. Nagy sikere volt. Azóta igen erősítő csatlakozásokhoz jutott. Azt beszélik, hogy Rodin s a Société Nationale des Beaux-Arts több jelese be akar állani a fiatalok táborába. A Salon d’automne, az őszi Szalon nagyban készül szeptemberi, második fölvonulására.
Legérdekesebb a legújabb Szalon megszületése. Ez a Salon de l’École Française. Két hete nyílt meg. Megnyitásán még talán tüntetőbben asszisztáltak a hivatalos körök, mint az őszi Szalonén. A francia Szalon egyik nagyon sokatjelentő tünete a megindult új, francia nemzeti reneszánsznak. Alapítói, köztük érdemes, nagynevű művészek, azt hangoztatják, hogy a másik három Szalonban az idegeneket becézik a franciák rovására, s hogy a francia művészet a maga nemzeti karakterét kezdi elveszteni ebben a levegőben. A legújabb Szalonban idegen művész műveket nem állíthat ki. Csakis francia művészek munkáját fogadják el. Ezer támadás és nehézség közepette született meg az első kiállítás. Bajos volna mondani, hogy teljes és hű képe-e a mai francia képzőművészetnek, de elég érdekes és gazdag, s az általános vélekedés szerint termékeny jövendőt jósol. Ez a Szalon Párizs városi üvegházában rendezte kiállítását. Jövőre jogot formál a Petit Palais-hoz, hol az idei Salon d’automne is lesz. A két régi Szalont a két új rivális egészen közelhozta egymáshoz a szó topografikus értelmében is. A Champs-Elysées és Champs-de-Mars nem viaskodnak többé. Mind a két Szalon a Champs-Elysées-n állított ki egyik az egyik, másik a másik felében a Grand Palais-nak. Jövőre pedig a Champs-Elysées-n kap szállást mind a négy Szalon.
Ennyiben csak a külső képét vázoltuk a legújabb francia képzőművészeti mozgalmaknak. Száz és száz művésztörekvésnek, és alkotásnak a kritikáját adni, mindig igazságtalan általánosítással nem helyes. De talán nem olyan nagy bűn, ha azt az igazán általános vélekedést ideiktatjuk, hogy az idei Szalonok művészi színvonalán nagyon is meglátszik a harcok, szecessziók s az új hajlék keresésének hatása.
Budapesti Hírlap 1904. július 2.
(ae.)
