133. KÉT BOURBON
133. KÉT BOURBON
Vagy igaz persze, vagy nem igaz. Az újságokban benne van. Don Jaime Bourbon herceg kesztyűt dobott egy magyar gavallérnak. A magyar gavallér fölvette a kesztyűt. Most történt, nem Róbert Károly idejében. Karlsbadban történt internacionális vendéglői publikum előtt. Aztán jött a bajvívás. Don Jaime Bourbon herceg nem jött el személyesen a kesztyűjéért. Tudniillik Don Jaime Bourbon herceg nem rendelkezik a maga életével. Isten kegyelméből ő még trónokat követel. És azt hiszi, a világ előbb-utóbb belátja, hogy a Bourbonoknak trónok kellenek. Most hiszi, Krisztus után 1905-ben. Szóval Jaime herceg eldobta a kesztyűt, de a magyar gavallér kardja elé nem vitte a maga fenséges bőrét. Egy másik magyar gavallér ment a kesztyűért. De ez már nem érdekel bennünket. Elintézett ügy.
Ismerünk egy másik Bourbont is. Don Alfonzo Bourbon herceget. Nagyon derék úr. Magyarországon sokan ismerik. Vidéki polgári szállodában beszéltünk egyszer mi is vele. Utazgat, agitál folyton ez a Bourbon. Életét arra szánta, hogy küzdjön a középkor egy buta nyavalyája, a párbaj ellen. Megbecsül minden munkatársat. Irtózik a vértől, mintha a véres Bourbonok eleven bűnbánata lenne.
A góthai almanach ismerői süssék ki milyen rokonok ők, Jaime és Alfonzo. Biztosan rokonok egy kicsit. Legalább anyai vagy nagyanyai véren. És a Bourbon nevet viselik mindaketten. Donok, sőt hercegek, királyiak.
Jaime herceg a valódibb Bourbon, természetesen. Áldottak legyenek a néhai forradalmárok. Ez az ember ha véletlenül uralkodnék, túltenne az összes Romanovokon. Alfonzo herceget pedig becsukattatná, mint gyógyíthatatlan őrültet.
De micsoda nagyszerű idők mégis ezek a mai idők. Micsoda nagyszerű erjedések, viharok, forradalmak folynak a lelkekben. A Bourbonok, két Bourbon közé olyan világ ékelődhetik, mint Jaime és Alfonzó közé. Még a Bourbonok lelkét sem kerülheti el az új idők belső, lelki forradalma, mely gyönyörű csodákat készít a jövendő emberiségnek.
Budapesti Napló 1905. július 16.
Pont.
