144. VILMOS CSÁSZÁR REVOLVERE
144. VILMOS CSÁSZÁR REVOLVERE
(Az Etoile–Polaire fedélzetén fölséges a csönd. Még a hullámok is diszkréten neszelnek. Beszélgetnek a császárok.)
– Félek. Adj nekem tanácsot, mon frère.
– Csak félni nem szabad. Nagy Frigyes sem félt. Én sem félek. Mi vagyunk a félelem urai. Küldetésünk, hogy tőlünk féljenek. És elvesztünk a percben, melyben magunk is félni kezdtünk. A jobbágylelkek ostoba könyveit ne olvasd. Kellenek a világnak a kérlelhetetlen császárok. Bourbon Károly fenevad volt, de egy Stendhal is imádja. A szép, a hatalmas, a dicső monstrumok a világ urai. Milliók egyért? Ezt dadogják vagy kétszáz év óta a pulyák milliói. Hát persze, hogy milliók egyért. Ez így rendeltetett. Ez így van jól. Aki érzi e nagy küldetést, ne lágyuljon el. Csak gyáva irgalom-érzések ellen vértezze a szívét. Csak félni nem szabad.
– Van egy próféta lelkű emberem Lyonban. Azt jósolta, hogy bomba fog szétszaggatni.
– Őrület. Nincsenek próféták. Az erősnek nem szabad próféciákat hallgatni. Az erősnek egy igazsága van: az ereje. Adni is szabad. De sohasem akkor, mikor kérnek. Légy erős.
– A hadseregem tönkreverték. A birodalmam fölgyújtogatták.
– A császárok ereje nem a hadseregben s nem a nép némaságában van A császárok ereje az, hogy ők császárok akarnak maradni. Én, én, én. Ez a szent háromság. Az én énem rezegjen még a fűszálban is. Az én énemben él minden, s csak az él, amit én akarok… Most pedig menjünk az asztalhoz. Majd folytatjuk.
(Ebben a pillanatban csörömpölve hull ki valami a kacskakezű császár zsebéből. Egy hatalmas revolver, amelyet azóta mindig magánál visel, mióta egy jósnő megjósolta neki, hogy egy anarchista golyója teríti le.)
Budapesti Napló 1905. július 29.
Pont.
