38. MIRE HERCEGNŐK LESZÜNK
38. MIRE HERCEGNŐK LESZÜNK
Pál nagyherceg régi ismerőse az újságolvasóknak. Nagyon szeretjük mi őt, kis-emberek Londonban, Bécsben, Budapesten, az egész világon. Voltaképpen csak és csupán azért, mert nem szereti őt a cár. Furcsán, demokrata lelkünk óhajtása szerint házasodott e szimpatikus nagyherceg. Rangon alul. És mi kimondhatatlanul boldogok vagyunk, mikor a nagyurak rangon alul házasodnak. Azt képzeljük úgy a szívünknek a mélyén, hogy ezt ők a – mi kedvünkért teszik. De azért nem ez a fődolog, hogy a cár bőszen haragos. Lessük a híreket. Mi van Pállal? Csak per Pál. És mi lesz az asszonnyal? Enged-e Európa legnabukodonozoribb udvara? Beletörődik-e már végre a házasságba a legfelségesebb fehér cári család? Néha békehírek jönnek. Pált kegyelembe fogadják. Az asszony nagy címet kap. Elválnak. Vagy Szentpétervárott élhetnek. Vagy valami ilyenféle. Ez mindig elkeserít bennünket. Mi úgy kívánjuk, hogy a cári famílía minden tagja minden órában epeömlést kapjon Pál miatt és az asszony miatt.
És most nagy veszedelem fenyegeti e komplikált és nemes indulatunkat.
Szent Oroszországban tudvalevőleg egy kicsit vadászgatnak a nagyhercegekre. Egy-kettő s a nagyhercegek darabokban repülnek az ég felé. Úgy beszélik, hogy ez nem esik nagyon jól a cárnak. Bár mindenesetre jobban esik, mintha ő röpülne. Az is lehet, hogy az ő híres lyoni kuruzslója és jósa azt jövendölte, hogy míg lesz elég nagyherceg a bombadobók kezeügyében, őreá nem kerül majd a sor. A faktum az, hogy fogynak a nagyhercegek. Mit kellene csinálni? Ilyenkor az apagyilkos nagyhercegeket is kímélni kell. A cárnak eszébe jut Pál. Ki kell ezzel a szamárral békülni. Ezt gondolja. És megy Pálhoz az üzenet.
Az üzenet, a cári üzenet, legalább is jóízű. A nagyherceg úr váljék el a feleségétől, s vegyen el egy hercegnőt. Amint ez illik. Válhassék így esetleg majd apjává sok nagyhercegnek. Mert a mostani felesége nem adhat nagyhercegeket Pálnak. Sőt kishercegeket sem. Az ő mostani házassága morganatikus. Hiszen tetszik ezt ismerni, ugy-e? A cár kegyelmes. Szíve van ennek az embernek. Költő ez. Tud ez gondolni a szívre is. Pálnak szabad lesz ezután is szeretni a feleségét. Azaz a volt feleségét. Pétervárott majd berendeznek egy palotát az elvált asszonynak. És rangjához illően férji állapotát e palotában akkor feledheti el, amikor csak akarja, és ideje van reá. Még ez nem minden. A nő, kinek az volt a bűne, hogy nem hercegnő, a cár kegyelméből, mihelyst elválik, hercegnő lesz. Még ez is.
Egek kapuja! Ezek a legnagyobb urak minő magasságban állanak erkölcseikkel még a Nietzsche-erkölcsök fölött is.
Tessék csak végiggondolni ezt a cári ajánlatot. Csinos, ugy-e? Közben pedig valószínű, hogy Pál nagyherceg számára kapnának olyan vérbeli és ranghoz illő hercegnőt, ki minderről tudva, hozzámenne Pálhoz. Ez már a legideálisabb magassága az erkölcsi nyűgökből kiszabadult lelkeknek.
Nekünk legjobban az tetszik, hogy Pál nagyherceg felesége, mihelyst nem lesz felesége, hercegnő lesz. Nálunk ezt másképpen hívják.
Különben pedig bízunk a szimpatikus Pálban.
Budapesti Napló 1905. február 28.
A. E.
