220. INDIA PAPNŐJE
220. INDIA PAPNŐJE
– Annie Besant Budapesten –
Budapest, június 3.
Kik hallották tegnap és ma este csodás Indiának küldöttjét, a szkeptikusok nagy ellenségét, a teozofia papnőjét, Annie Besant-et, hirdetni az új vallásos evangéliumot, sejtették-e, hogy ez az istenes asszony a hitetlenek fanatikus apostolnője volt valamikor?
Mert az volt Indiának küldöttje, ki jár gyógyítani a hitetlen, szkeptikus, materialista, modern világot, megmutatván nekik a végtelen élettengert, melyen az istenség hajózik, s hirdetvén, hogy meg kell finomulnia az embernek s fölemelkednie a végtelenségig, mely majd valamikor isteni fényben, megfejtve fog az ember előtt állni.
Londonban történt 1893-ban. Nagy heti összejövetelüket tartották London szabadgondolkodói, az istenes babonák ördögűzői. A gyülekezet várta az egyik leglelkesebb vezért, az istentagadásnak s a materialista, tudományos gondolkozásnak hatalmas tűzű hirdetőjét, ki nem volt más, mint Annie Besant.
A szabadgondolkodó papnő megérkezik. A tömeg hallani kívánja. Ő megszólal, s kipattan egy olyan szenzáció, a teremben, mely bejárta az egész világot, ahol az emberek intellektuális életet szoktak élni.
Avval kezdte Annie Besant, hogy búcsúzni jött. Megválik a szabadgondolkodóktól, mert új világosságot nyert a lelke. Nem tud többé szkeptikus lenni s az istenség ellen harcolni. Más útja van. Éppen az istenes tudományhoz, a teozófiához hódolt át.
Az angol lapok hasábokat írtak ekkor Annie Besant pálfordulásáról.
És Annie Besant még akkor, rögtön megmagyarázta a gyülekezetnek, hogy ő meg van győzve és pedig nem metafizikai bölcsességekkel, de empírikus módon, kézzel foghatólag. A teozófia meghódította. Elbeszélte, hogyan.
Akkoriban halt meg a teozófiai társulat feje, Blavatsky asszony. Annie Besant a szobájában ült, és olvasott. Egyszer csak váratlanul, hirtelen ölébe egy pálmalevél hullott. Tű-szúrta, ismeretlen betűkkel. Nem tudta, honnan. A tetőzet ép. A könyvtárról talán? A könyvespolc lomjai közül? Elvitte a levelet komoly s értő tudósokhoz. Szanszkrit nyelven voltak róva a levélre a szavak, s figyelmeztetés volt Annie Besant-hez, hogy küldetés vár rá. Térjen meg, s vegye át Blavatsky asszony örökségét a teozófia hirdetésében.
A szabadgondolkozó apostolnő mosolygott szkepticizmusával, mely az ő hivatásos hiszekegye volt. Mégis tett egy próbát. Átvizsgálta, elrendezte, s bezárta gondosan szobáját. Leült a szoba közepére, s mosolyogva hangosan szólt:
– Nos, titkos szellemek avagy isteni erő, hát próbáljuk meg. Adok egy órát. Ha egy óra alatt ismét jelentkezel, hinni fogok.
És csodálatosan lehullott a pálmalevél, egy másik pálmalevél újra ilyen szavakkal:
– Mit tétovázol? Állj a helyre, hova küldetve vagy.
És Annie Besant megtért. Így beszélte el e megtérés útját.
A szenzáció hetekig tartott. Az angol lapok előfizetőik számára levelezés-rovatot tartanak fel. E rovatban is persze pro és kontra az Annie Besant-esetről folyt a szó sokáig.
Beleszólt az újság-diskurzusba Cumberland, a nálunk is szerepelt, világhírű gondolatolvasó. Kijelentette, hogy minden ilyen történet dajkamese. Ő letett száz font sterlinget ennél és ennél a bankháznál. Tegyen le az is, aki az ilyen csodás esetekben hisz. Mutassanak előtte s kölcsönös bizalmi emberek előtt akármilyen csodás mutatványt, fenomént, ő rögtön megmondja a nyitját, tudományos magyarázatát s utánacsinálja.
Egy Indiából hazakerült angol ezredes jelentkezett, s letette a száz font sterlinget. És fölhívta Cumberlandot, hogy bármely helyen, Cumberland tizenkét bizalmi embere előtt ő fog egy olyan csodálatos virágesőt rögtönözni, melyben virágok hullnak, nálunk nem ismert exotikus, indus virágok, amilyenek csak Hindosztánban nyílnak. És Cumberland – úgy látszik – nem tudta volna megfejteni a csodát. Egyszerűen nem jelentkezett, beismerte a vereségét. Ez a katonatiszt aztán elbeszélte egy újságban, mint hódolt meg ő a teozófiának Indiában. Blavatsky asszony, a híres apostolnő akkoriban jött le a misztikus, csodatevő braminokkal rakott indiai hegyekről, s készült világmegváltó útjára. Egyik indiai tábornokkormányzó meghívta ebédre a már híres nőt.
Az ebéden résztvett ő is, az ezredes. Mindenki érdeklődött, s hitetlenkedett Blavatsky asszony szent tudományával szemben. Valaki megszólalt:
– Hinni fogok önnek, Madame, ha ebből a teremből a zongorát átvarázsolja fölemelve a levegőben, rézsen a szembenlévő sarokba. Blavatsky asszony leült a terem közepére, lehunyta szemeit. A többiek kimentek, s a nyitott ajtók küszöbén nézték; mi történik. Az apostolnő arca vonaglott. Rémes erőfeszítés látszott rajta. Kezei görcsösen fogták a szék támláit. Látszott, hogy akaratát, minden akaratát fölajozza, s koncentrálja az asszony. Egy óráig tartott. Hirtelen magától föllebbent a levegőbe a hatalmas zongora, s átrepült, leszállt a másik sarokba. Másnap hat embernek kellett visszavinni.
Így mesélte el a maga megtérését Annie Besant megtérésekor az illető ezredes. És hozzátette, hogy ez nem isteni erő, csodatétel az ő hite szerint. Hanem a fejlődő ember akaratának egyre-egyre csodálatosabb hatalma. Fizikai titkok ezek, melyeknek mivoltát ma még csak sejtjük, s melyek jelzik nagy összetartozóságunkat a végtelen élettengerrel és az istenséggel… Ami természetesen megengedi, hogy az esetekben azért illő tisztelettel kételkedjék egyikünk-másikunk.
Ez idő óta Annie Besant a teozófiát hirdeti, s hogy tökéletesednünk kell, agyunknak, lelkünknek, idegrendszerünknek finomulnia kell folyton-folyton, hogy fölemelkedhessünk oda, ahol a csodák nem lesznek csodák. A szkepticizmus apostola tehát az emberfölötti idealizmus és hit apostolnője lett…
*
Ma este második előadását tartotta Annie Besant Budapesten. Nagyon előkelő közönség hallgatta ma is. Még nagyobb, mint az első estén. A teozófia és a modern pszichológia volt ma a témája. Gyönyörűen előadott, érdekes előadását magyarul is tolmácsolták.
Budapesti Napló 1905. június 4.
