230. A KEGYENC
230. A KEGYENC
Úgynevezett kegyelet-estéje volt ma a Nemzeti Színháznak. Gróf Teleki László szomorújátékát frissítette fel az öreg gárda. Sajátságos, érdekes és értékes kincse ez a tragédia a mi színpadi irodalmunknak. De megeleveníteni, megszerettetni ezt a szomorújátékot nem úgy kell, mint a Nemzeti Színház tudja. Álmos, keserves szavalóeste volt az este. Jászai Mari úgy szavalt, mint tíz és húsz év előtt tette. A többiek is. Egypáran, Pethes, Gál, Gabányi és még vagy ketten hallattak lelkes és értelmes beszédet. Közönség nem sok.
Budapesti Napló 1905. szeptember 12.
