143. JEGYZETEK A NAPRÓL
143. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
A Vezúv
A Vezúv
Földindulás van igazán. A Vezúv is háborog. Nápolyra hull a hamueső. Új kráterek nyílnak. Éhes a Föld. Tüzes szájakkal föl akar minket falni. Lávafolyam fenyegeti ismét Pompejit. És rémületben reszket az egész környék. Mit akar a Vezúv? Lehet, hogy ott, ahol a régi Pompeji helye van, még régebben egy másik varos állt. Más kornak, más népnek, más kultúrának a városa. A Vezúv befödte, hogy majd jeleket kapjon a múltról a jövendő. Aztán így őrizte meg a mi kultúránk és korunk számára Pompejit. Lehet, hogy most belőlünk akar egy darabot konzerválni a Vezúv. Hogy átnyújtsa majd egy jövendő kornak.
II.
Hart
Hart
Hart úr megérkezik egy városba. Lakást vesz, s az erkélyéről virágot vagy aranyat szór a népnek. Bár különc amerikai nábob ez a Hart: inkább virágot szór. Az aranyat a bolond sem szórja könnyen. Aztán azt is megteszi Hart, hogy ebédre hív mindenkit, kivel az utcán találkozik. És Hartot mégis gyűlöli a nyomor. Nem azért, mert esztelenül bőkezű. Nem azért, mert igazán jót mívelni nem így kell. Gyűlöli – a pénzéért. Mert csodálatos dolog ez. A szegénység minden gazdagságot gyűlöl. De azt gyűlöli jobban, amelyik évődik vele.
III.
Bernstein
Bernstein
Goethét idézik a Bernstein darabjában. Budapesten ezt észre sem veszik. Pedig új dolog ez. Nem is régen hazaárulás volt Párizsban Wagnert szeretni. Semmi német nem kellett. Nagy írókat meggyűlöltek Párizsban azért, mert tudomást vettek a német géniuszról. Ma pedig német írókkal kacérkodik egész Párizs. Nietzschét talán franciák olvassák legtöbben. És sikk ma például Goethét idézni, akit a franciák hosszú évtizedekig becsméreltek. Merte volna csak Zola cselekedni ezt annak idején. Neki nem lehetett. Még ilyen apró dolgokban is érvényesül az új törvény. Az idézetekben is. Az apostolt megkövezik. Jön az epigon, s nagy, szentséges ember lesz azért, amiért az apostolt megkövezték. Zola vet és Bernstein arat.
IV.
Börvely
Börvely
Börvely a világ közepe. A börvelyi ember ezt hitte századokig. Legalább evvel csúfolják Börvelyt tréfás parasztok más faluból. Nyilván jól érezte magát a börvelyi ember Börvelyen. Jól érezte magát századokig. Most néptelenedik Börvely. Menekül belőle mindenki, mert nem tud megélni. Börvelyből s vidékéről százával vándorolnak az emberek Amerikába. A világ közepéről akár a világ végére is elmegy manapság a magyar paraszt.
Budapesti Napló 1906. április 8.
Pont
