161. CASTELAR IGAZSÁGA
161. CASTELAR IGAZSÁGA
A nagy Castelar hatalomra került s naív hívei azt hitték, hogy Spanyolország nyomban köztársaság lesz. Önök azonban tudják, hogy Spanyolország még ma is királyság. Sőt annyira királyság, hogy az már szinte nem járja. Pedig eltelt majdnem negyven esztendő is azóta. Ám Castelar abban a percben már nem volt a régi republikánus, amely percben vállalta a hatalmat. Szidták és átkozták republikánus hívei. Nem volt igazuk, mert Castelar a régi maradt. Avval a naív becsületességgel, amire csak író ember képes, jelentette ki egy viharos ülésen a radikális ellenzéknek:
– Ebben a székben egészen másként látja az ember a dolgokat, mint azokról a padokról.
Mint ahogy másként is látja. Okvetlenül pudli lesz az ellenzéki tigrisből, ha hatalom-falatot kap, míg a világ mai rendje tart. Annak belső törvényei vannak, hogy Castelar a kormányon nem maradhatott meg a réginek. Nem emberek csinálják a régi társadalmak helyébe az újakat. Államok formáit sem emberek változtatják meg. Hanem igenis gazdasági és kulturális erők. Hogy úgy mondjuk: a társadalmi léleknek előkelővé érettsége. Például: mi sírunk egy más Magyarországért. Sírunk egy kultúr-Magyarországért, amely nincs. Sírunk egy demokrata Magyarországért, amely nincs. Ha ugy tetszik: sírunk egy független Magyarországért, amely szintén nincs. De sírásunk oktalan és tudománytalan. A társadalmi erők és erőtlenségek szerint a mai Magyarország nem lehet más, mint ami. Ellenben valamikor, higgyük, a magyar társadalmi lélek megtisztul, megérik, hiába minden. Az orosz cár egy millió embert kölcsönözhet a reakciónak. A parlament lehet véletlenül feudális és konzervatív. Mégis könyörtelenül eljön az a Magyarország, amely ma nincs.
Addig csak tréfa és a jámbor tömegeknek szánt maszlag minden politikai csetepaté. Pláne csak bárgyú ember örülhet annak, ha véres szájúak hatalomhoz jutnak. A hatalmon csak – hatalom van. Aki a hatalomra jut, az már nem lehet az, aki volt.
Nehogy félreértsék ez írást önök: nincs ebben célzás mai és magyar politikára s új magyar hatalmasokra. Az ördögnek van kedve még itt is politikát űzni.
Clémenceau s egy szellemes francia újságíró, Harduin, juttatták ezeket eszünkbe. A vad, a radikális munkásbarát Clémenceau miniszteri székben ül. Valamikor, nem is régen még, kormányok réme volt. Most fegyverrel veri le a munkásmozgalmakat. Egészen ellenkezően cselekszik, mint eddig beszélt. Talán lelkében változott ő meg. Nem: csak miniszter lett.
Budapesti Napló 1906. április 28.
Ódi
