19. JEGYZETEK A NAPRÓL
19. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
A „szép Matild”
A „szép Matild”
Kellett-e Vitte grófnak világhistóriát csinálni? Ha békés beamter marad Vitte gróf, nem tudja ma az egész világ, hogy a feleségének túltüzesen udvarolt ő már akkor, mikor a felesége nem volt a felesége. Hogy a szép Matild „szép Matild” volt, s olyan szép volt, hogy néha hivatásból volt szép. Mindezt ma tudja az egész művelt és műveletlen világ. Nincs olyan világrengető esemény, mely végül is ne kulmináljon egy nemi vagy egy zsebi ügyben. Mikor Mandzsúriából a legszenzációsabb harctéri hírek érkeztek, a világsajtó két napig elévődött azon a kis híren, hogy a volt és visszahívott szentpétervári japán nagykövetnek viszonya van Szada Jakkoval, a gésák gésájával, a nagy japán színmesternővel. És talán ki se tör a háború, ha a nagykövet úr nem kívánja szívszorongva viszontlátni a japán Márkus Emmát. Mandzsúriából folytonosan érkeztek a szerelmi és zsebügyi hírek. Nagyhercegekről és japán fiúkról. A világtörténelem emlékeztet bennünket arra, hogy minden emberi dolgok között a szerelem és a pénz a főpozitívumok. De ez a „szép Matild”-ot nem vigasztalhatja meg. És nagy igazságtalanság is történt Vitte grófnővel. Az ura megmenti Oroszországot. Beleírja magát a világhistóriába. Erre az egész világnak meg kell tudnia, hogy Vitte grófnő valamikor csak „szép Matild” volt és hogy valamikor nagyon merészen élt. Még ha nem volna igaz, el lehetne tűrni. De hátha csakugyan igaz volt?
II.
A kegyes sajtóhiba
A kegyes sajtóhiba
Az ólombetűkben lélek lakik. Néha sírnak az ólombetűk, mikor elmeszegénységekért kell glédába állniok. Máskor pedig elfogy a türelmük, s maguk korrigálják meg az ügyefogyott gondolatot, vagy eltemetik egészen. Olykor pláne irigyek a betűk. Nagyon sokszor malíciózusak. Néha-néha pedig kegyesek is. Ilyen kegyességéről a betűknek lesz itt szó. Egy kegyes sajtóhibáról. Néhány hazaárulót kineveztek most főispánnak. Arad vármegyének is jutott egy. A betűk kegyes hangulatban voltak. Gondolták: hátha ismét ügyetlen és életlen lesz a honmentő elme. Hátha nem tud újra közhelyeken kívül mit sem összeszedni. Legyünk kegyesek. És a kegyes betűk elszabadítottak egy kegyes sajtóhibát. Arad vármegye helyett Arad vérmegye került ma a hivatalos lapba. Herkulesre, az első finom és mély ötlet volna ez mostanában. Meg kell fogni azoknak, akik már nagyon unalmasak az ő hazaffyasságukban. Lármázni, rossz hazafias verseket írni, szitkozódni… Megértjük. Nem éreznek. Tehát lelketlenek. Íme egy kegyes és szellemes sajtóhiba segít rajtuk. Meg kell fogni:
– Lám, lám, a kormány nem is titkolja, hogy Arad vármegyéből ismét Arad vérmegyét akar csinálni.
III.
Új Báthory Erzsébet
Új Báthory Erzsébet
Szörnyű hír ez. Minket is a szörnyűsége fogott meg. Barnbeckben letartóztatták egy leánynevelő intézet igazgatónőjét. Ez a nő meggyilkolta tizenöt növendékét.
Micsoda veszett szörnyeteg lehetett? Nem tudjuk. Vérüket vette? Hirtelen őrületében? Vagy kajánul benne lappangott már régen valami irtózatos lelki veszettség?… Szörnyű hír ez. Tessék elgondolni. Ma, ma, mikor majd megbolondulunk a kultúrtársadalom nagyszerűségétől. És ez megtörténhetik. Kisleánykáikat viszik szeptemberben az előkelő szülők az előkelő intézetbe. A selymes, a finom, az előkelő, a nemes kultúrdáma, az igazgatónő átveszi s lemészárolja őket…
Budapesti Napló 1905. október 25.
Pont
