2. IFJÚSÁGUNK
2. IFJÚSÁGUNK
– Bemutató előadás a Nemzeti Színházban –
Bölcs, derűs és kedves ember bölcs, derűs és kedves világot küldött nekünk Párizsból. Kár, hogy ez a világ három óráig sem tart, s hogy nem is világ, hanem komédia: Capus Alfréd darabja.
A Nemzeti Színház publikuma természetesen visszasírta Dumas-t ma este, holott nincs igaza. Capus bizony nem Dumas. De requiescat in pace Dumas. Az új franciák nem tudták még megcsinálni az új művészetet. De nagyon keresik, és nagyon akarják. Capus Alfréd is a keresők között van. Nem poéta, egy kicsit sem. Nem is színpadi ezermester. De elmés és szeretetreméltó. És igénytelen bár, de finom, új és érdekes amit mond. Sőt konstruálni tud poézist is. A melankólia polgári poézise az, ami felénk száll az Ifjúságunkból. Ez a darab címe. Bajoskodó polgári lények intim lelki drámája. Unatkozó szépasszony a hervadás előtt, szerelemreszomjasan, gyáván. Férj, aki pipogya, jó szolgalélek. Após, ki korlátolt, zsarnok és erős. Jó emberek, darabosak, rosszak, segítők és Pry Pálok vannak körülöttük. A jómódú polgárélet minden sivársága nyöszörög előttünk. És íme megjelenik az Ifjúság. Egy leány, aki bájos és apátlan. Legénykori bűne a gyönge férjnek. Hiszen ő is volt fiatal és hódító. A leányról tudni sem akar az – apja és a nagyapja. De magához öleli őt a feleség. A férje ifjúságát. A férje leányát. Őszi, csaló hajlandósága az úgynevezett félreismert nőnek ezúttal nem visz tilosba. Az asszonyt megváltja, az apját megférfiasítja a jövevény leány. Feleség és férj mennek a leányukkal ki az eddigi sivár életből, az apai zsarnokságból. Mennek Párizsba élni.
Nagyon bájos, melankólikus történet ez, habár nem erős színpadi munka, s habár finomságaihoz nekünk nincs eléggé ápolt, fölfogó szervünk. Különösen a harmadik felvonása előkelő s kedvesen izgalmas a darabnak.
Alkalmat adott a Capus darabja, hogy a közönség újra fölfedezzen egy igazi művésznőt, Cs. Alszeghy Irmát. Ő játszotta a feleséget nagyszerűen. Általában a nők napja volt a mai nap. A többi nőszereplők is kiváltak: Helvey Laura és Lánczy Ilka. Sőt még Ligeti Juliska is. Gál, Pethes, Náday, Rózsahegyi nagyon jók. A többiek sem ártottak sokat a Capus darabjának.
A színház megtelt zsúfolásig. Nem volt zajos siker, de előkelő, mint a darab, melyet Kürthy Emil fordított jól magyarra.
Budapesti Napló 1905. október 1.
Dyb
