34. JEGYZETEK A NAPRÓL
34. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Deroulède
Deroulède
Leng a Deroulède zászlója. Azaz, hogy lapot csinál Deroulède. Lapjának a címe: Le Drapeau. Minden megváltozott Franciaországban és Párizsban. Ott már meghalt a nacionalizmus. Könnyes éjszakákat tölthet Deroulède. Talán szeretne is már visszatérni a száműzetésbe. Milyen nagy legénynek érezte ő magát San-Sebastian-ban. Hitte, hogy mihelyst hazatér, lángba borul Franciaország. És a lángoló országnak ő lesz a diktátora. Az ország pedig nem akar lángolni. Mit csináljon az ember ilyenkor? Lapot csinál, és a lap esetleg meg is bukik. Mert fránya jószág az újság… Egyébként pedig az újság a megölője minden Deroulede-nek. A szürke ólombetűk a zengő baritonból mit sem adnak vissza. A Deroulède-ok csak beszélni tudnak. Nekik tömeg kell, kiket szerelmetes hangjukkal vadítsanak. Hogy gyűlölheti minden Deroulède – az újságot. És a bűnhődésük az, hogy mégis csak az újságra kell ráfanyalodniok…
II.
Ranavalo
Ranavalo
Ranavalo királynő elhagyta Párizst. Egy kicsit Nizzában mulat. Azután megy vissza Algériába, hol ő rab. Mert az ő hazája Madagaszkár. Meztelen, fekete népen ott uralkodott. Mígnem jöttek a franciák s elvették a Ranavalo trónját. Azóta Algériában kell élnie. De néha elmehet Párizsba is. És írják, hogy nagyon szomorú a vad királynő. Siratja Párizst s retteg az unalmas napoktól, melyek reá Algériában várnak. Nem Madagaszkárt siratja; hanem Párizst. Nem azt, hogy nem királynő már, hanem hogy nem lehet parisienne. Milyen asszony az asszony, még ha Madagaszkár is a hazája. Még ha vad királynő volt is. Elfelejti a honi datolyát, a szent madagaszkári napfényt, a trónt, a fekete hercegek csókjait, szomorú sorsát, de emlékezik örökké arra a gyönyörű boára, mely Párizsban van, a kirakatban, a rue de la Paix-n…
III.
Vitboi
Vitboi
Ha igaza van annak a néger tudósnak, ki a fehér ember pusztulását hirdeti, valamikor olyan nagy név lesz az a Vitboi név, mint a Washingtoné. Vitboi a hererók és hottentották vezére volt. Öreg, félelmes hős, kit most elejtett egy német golyó. A hatalmas német császárnak sok keserű órát szerzett ez a Vitboi. Bocsássuk meg neki, hogy néger volt. Akiknek a szemében még erény az öldöklés tudománya, valóságos Napóleonnak kell tartaniok ezt a Vitboit. És ha csakugyan e színes emberek kerülnek valamikor a mi helyünkre, a néger nacionalizmusnak örökös táplálója, legendás alakja lesz ez a Vitboi.
Budapesti Napló 1905. november 22.
Pont
