36. JEGYZETEK A NAPRÓL
36. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Mi a színpad?
Mi a színpad?
Csodálatosan megéreztük e percben, hogy mi a színpad. Hogy mit és mennyit jelent a színpad. Míg Franciaországban a Deroulède-ok voltak az urak, a reváns harci indulója zúgott, zengett az utcákon. A színpadokon pedig nem volt szabad olyan darabokat játszani, melyek Sedan emlékeit zaklatták ki a francia szívekből. Elmúlt a bosszús nacionalizmus ideje. Franciaország sebei behegedtek, s Franciaország felejteni akar. Mindenek fölött pedig magáért s magának akar élni Franciaország. És mi történik? Óriási sikert arat egy párizsi színházban Haraucourt nacionalista darabja, az Oberlé. Olvassuk a siker krónikáit naponként. A darab René Bazin egy régi regényének a színpadosítása. Nacionalista, olcsó s föltétlenül hülye. Elzász és Lotaringia szomorú témájáról regél. Iszonyúan tetszik a publikumnak, de azért nem kergeti forradalomba Párizst. Szóval mi megéreztük e percben a színpad mivoltát. A színpad az olcsó ábrándok hona. Ott áldozunk azoknak az ideáknak, melyeket az élet kidobott magából s már csak a mi álmainkban élnek.
II.
Roosevelt távirata Hakonhoz
Roosevelt távirata Hakonhoz
Hakon király Roosevelt elnöktől kapta az első táviratot. Hogy kicsoda az a Roosevelt? Semmi ember, mert egyetlen őse sincs. Amerika ezidei nagyura, aki pompásan mulathatott például a japán–orosz háborún is. Hogyne mulatott volna? Ő érezte, hogy itt nem Oroszország kapott ki, de a derék, öreg Európa s a híres, nevezetes klasszikus civilizáció, mely ellen oly gyönyörűen revoltált Amerika. Okos, hatalmas, szép életű ember ez a Roosevelt. Mi ezt nem értjük, mert mi Nikitát is különösen tiszteljük, mivel Nikita – fejedelem. Roosevelt nem fejedelem, de roppantul lenéz bennünket. De ravaszul cselekszi ezt. Például most Hakon királyt üdvözli patetikusan, hogy Hakon Olaf Gerold és Sigard székébe került. Persze, neki megvan a maga privát véleménye is a mi dolgunkról. Milyeneket nevethetett, mikor ezt a táviratot már föladatta.
Budapesti Napló 1905. november 25.
Pont
