48. JEGYZETEK A NAPRÓL
48. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
A Tissot-k
A Tissot-k
Megint gyakran mulat a művelt magyar a műveletlen francián. Mióta a párizsi Journal egy munkatársa Hírlap gróffal fenyegette meg Kóburg Fülöpöt, megint emlegetjük a Tissot-kat. Hát evvel a legendával számoljunk le már egyszer. Mi számon tartunk minden apró franciát, aki rólunk ír. Ha valamely tizedrangú párizsi író egy novellájában magyar nevű hőst szerepeltet, erről rögtön tud az egész kisded magyar értelmiség. De mi lenne, ha ők számon tartanák a mi francia információinkat? Egy nap alatt több magyar tissotiáda akadna, mint egy év alatt francia… Pedig ők nem tartoznak bennünket úgy ismerni, mint mi őket. És a francia újságírók sem Bonnefonok mind. És éppen ez ötletből íródott ez a jegyzet. A komoly francia lapoknál például komolyabban és hívebben nem tárgyalja egyetlen külföldi sajtó sem a mai magyar dolgokat például. Egy francia revű hiteles információkat akart szerezni a macedón kérdésről, s egy munkatársát hat hónapig utaztatta a Balkánon. Komolyak, tisztafejűek és lelkiismeretesek ők, a hivatott franciák. Hogy nem mind ilyenek? Hát mi talán mind ilyenek vagyunk?
II.
A záptojás
A záptojás
Öreg sejtésünk, hogy a záptojás nem ősi, magyar hadi eszköz. A kultúrhistória kötelességünkké tette, hogy kutassuk a záptojás eredetét. Nem akartunk a múltba merülni. Tehát csak geográfiai kutatást rendezhettünk. Ilyenformán a francia Kanadába érkeztünk, mely immár megszentelt hazája a klerikális reakciónak. Itt akarták megbicskázni a minap Sarah Bernhardtot, mert a színművészet kanadai papi felfogás szerint az Ördög mesterkedése az Isten ellen. Itt hajigálták meg záptojással Réjane asszonyt. Ugyancsak záptojás-zápor ért a minap felolvasása alkalmából egy szabadgondolkodó tudóst. Azt írják a csúfolódó amerikai lapok, hogy a klerikális diákoknak kiosztogatott záptojásokat némely bigottabb kanadai pap meg is szokta áldani. Mint látható, a záptojás klerikális hadi eszköz. Pláne amerikai. Tehát nem magyar és nem – európai.
III.
A korbács
A korbács
Mr. Magee nagyon gazdag ember. Van neki vagy háromszáz milliója. Ezt ő úgy szerezte, hogy ő – angol ember. Anglia pedig az ő fiainak hasznot biztosít még a – verésből is. Mr. Magee angol konzul volt Guatemalában. A guatemalai kormány egy lázadás alkalmával elfogatta. Börtönbe vetette és megkorbácsoltatta. Ez a korbács hozta a szerencsét. Anglia megcsinálta a már sokszor kipróbált hajóhadtüntetést. A kis Guatemala megijedt, s kiegyezett Mr. Mageevel hatszázezer koronában s néhány állami vállalatban. Mr. Magee jól gazdálkodott s ma a korbács jóvoltából nagyon-nagyon gazdag ember… Íme egy újságtörténet. És azt mondják, hogy az újság ellensége a vallásos hagyományoknak. Hát a Biblia tud-e kegyesebb és vigasztalóbb történetet. Áldjátok, emberek a korbácsot, mely hátatokat sújtja, mert a korbács nyomán is áldás fakadhat.
Budapesti Napló 1905. december 21.
Pont
