50. JEGYZETEK A NAPRÓL
50. JEGYZETEK A NAPRÓL
Gelper és Messing
Gelper és Messing két szegény ördög voltak. Lille-ben éltek békességben nagy családjukkal. Lelküket nem borzolta föl soha nyugtalan vágyakozások szele. És egyszer mégis vettek egy sorsjegyet. Valami történhetett velük. Valami, amit nem sikerült eddig még kideríteni. Mert az ilyen Gelper és Messing nem ok nélkül és egyszerre éhezik vagyonra. Valami találkájuk lehetett a kacér jómóddal, kedvük szottyant a gazdagsághoz, és sorsjegyet vettek. Ugyanabból a sorsjegyből vettek, mely nemrégiben egy sedani kantinosnőnek egy milliót hozott. A francia újságírók sorsjátéka révén. És Gelper és Messing szintén megnyerték a milliót. A fene érti a Sorsot. No hát most Gelpert és Messinget tette úrrá.
Mi, szegény ördögök, úgy képzeljük, hogy a pénz nem minden. Evvel vigasztaljuk s maszlagoljuk az életet. A fizikai jólérzést, a művészetet és a gondolatot magasztaljuk föl. Hogy könnyebben elviseljük azt a pénzt, amely – nincs. Máskor meg úgy képzeljük, hogy bajos dolog is volna hirtelen beleszokni abba, hogy az ember milliomos.
Gelper és Messing ezt is megcáfolják. A két bárgyú és koldus ember olyan úr lett máról holnapra, hogy csoda.
Megvásárolták a maguk kis hoteljét a bulvár Victor Hugón. És előkelően bezárkóznak.
Az újságírók pedig hiába csöngetnek a palais Gelper-Messing kapuján. A híres emberekkel nem lehet beszélni. Nagynehezen egy újságíró bejuthatott hozzájuk.
Az előkelő família méltatlankodva beszélt a sajtóról. Úgy találják, hogy az újságírók igen tolakodó emberek. Nem azért, mert egy millióval tolakodtak be az ő lille-i nyomorukba. Hanem azért, mert őket, előkelő urakat, a nyilvánosság kellemetlen hidegével borzongatják.
Előkelő úr milyen könnyen is lehet az ember. Csak valamivel könnyebben kerülne hozzá a szükséges millió is. Nem kell századokon át finomodni ahhoz, hogy valaki úr legyen. Az egész átöröklésteoria ily úri értelemben szamárság.
Gelper és Messing igazi urak már, mert a sajtó ellen lázongnak. Semmit sem kell átörökölni. A pénz hozza magával az összes finom kvalitásokat. Élén e kvalitásoknak az előkelő bárgyúságot.
Budapesti Napló 1905. december 23.
Lellei
