58. JEGYZETEK A NAPRÓL
58. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
New Royal Theater
New Royal Theater
Réjane asszony hangja ma este különös büszkeséggel csendül meg ködös Londonban. Viktor Hugó idiómája győzelemnek ünnepét üli. Ma megnyílik a londoni francia színház, a New Royal Theater. Nem fél tőle senki, s üdvözli örömmel a nagy angol sajtó. És nemsokára Berlin is francia színházat kap. Ott sem fognak megijedni a francia géniusztól. Milyen boldogok is a nagy nemzetek. Nem kell félniök idegen kultúrák hódításától. Örülnek a versenynek, mely saját kultúrájukat még nagyobb erőkifejtésre sarkallja. A jövendőbe pillantanak be velünk e jelek. Minden kultúra összeölelkezik majd, s féltékeny nem lesz a másikra. Mert félni egy másik kultúrától ma is annyit jelent, mint félni – a kultúrától.
II.
Ottó király haldoklik
Ottó király haldoklik
Az a hír jön Münchenből hogy haldoklik a szegény őrült király. Éppen most ünnepelték a százéves bajor királyságot. A nagy ünnepen csak éppen a király nem volt ott. Régens hercegnek kellett örülnie király helyett a királyság ünnepén. A bajor ember jámbor ember, de ember. És nyilván nem óhajt már régóta hosszú életet Ottó királynak. És ha a szegény őrült csakugyan befejezi e világi életet, mely őt trónról kastélyzárkába juttatta, minden gonoszság nélkül, egyszerű emberi őszinteséggel sok bajor alattvalója föl fog sóhajtani:
– Bizony, ezt a jubileum előtt megtehette volna szegény.
Mert egy jubileum királykoronázással összekötve nem kevés idegent csődített volna Münchenbe.
III.
Lemberg farsangja
Lemberg farsangja
Lemberg nem fogadja ez évben Karnevált. Farsangolni nem fognak sehol Lengyelországban. De sőt egész Oroszországban sem. Ám hol fogadhatják lelkes örömmel a vidámságok pogány istenét? Rossz kedve van az egész világnak. Olyan rossz, hogy még veszett mulatságra sem alkalmas. Baj és rettegés mindenütt. Az ember lelke pedig megváltozott. Róma, Bizánc és a renaissance népe mulatni tudott a biztos elmúlás előtt is. Viszont lehetséges, hogy a biztos elmúlás előtt mi is tudnánk farsangolni. De éppen ez lankaszt, ver le bennünket, hogy élni fogunk s az élet szomorú.
Budapesti Napló 1906. január 5.
Pont
