74. JEGYZETEK A NAPRÓL
74. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Garibaldi fia
Garibaldi fia
Az idők néha megcselekszik azt a tréfát, hogy megismétlődnek. Garibaldi nevét harsogja ismét Róma. Kövekkel dobálja meg a tömeg a kardinálisok kocsiját. Ez a Garibaldi ugyanazon Ricciotti, aki nemzetőrséget akar szervezni. Ausztria ellen. Hát nem csodálatos ismétlődése ez az időknek? Bizonyos korok eszméi mielőtt örökre meghalnának, föltámadnak s – paródiát játszanak. Majdnem minden úgy van, mint akkor volt, s mégis olyan szomorúan nevetséges az ilyen históriai repriz.
II.
Egy víg előadás
Egy víg előadás
Brüsszelben történt az elmúlt héten. Valamelyik színházban szomorújátékot játszottak volna. Éppen az előadás megkezdése előtt sürgöny jön a színtársulathoz. A sürgöny tudatta, hogy valami sorsjátékon kétszázezer frankot nyertek egy közös sorsjeggyel a színészek. Ilyen vidám előadást még nem pipált a világ. Még akit a darabban leszúrnak, az is hahotázott. A közönség oda volt a jókedvtől. És mi csodálkozunk, hogy néha a vígjátékokban nem nagyon vidámak a színészek, s a drámákban olykor igen pajkos egyik-másikuk. Végre is ők élnek a színpadon kívül is. Családi öröm, baccarat-veszteség, árverés és a többi érheti őket. Természetes, hogy ezt nem nyelhetik le egészen, mihelyst maszkot öltenek.
III.
Beél szenzációja
Beél szenzációja
Beél Bihar vármegyében van, s egy ínséges, román járás székhelye. Megjelent itt a napokban egy csaló, aki a mikádó követének mondta magát. Elmondta, hogy húszezer emberre van szüksége. El akarja őket vinni Japánba, ahol nagy szükség van húszezer munkásemberre. A beél-vidéki oláhoknak fogalmuk sincs, merre van Japán. De ha a hatóságok észre nem veszik idejében a dolgot, kivándorol – az egész járás népe. Mert rettenetes nyomorúság van a magyar vidékeken. A hamelni patkányfogó kicsalhatná a sípjával fél-Magyarország népét. Csak kenyeret ígérjen itt valaki, ha mindjárt csaló is: ezren és ezren mennek utána. És ki lehetne őket csalni a világból is.
IV.
Hervayné
Hervayné
Némely asszony egyenesen arra született, hogy férfiakat faljon fel. Hervaynéról az egész világ sajtója írt rovást. A bűnös, hervadt asszonyt császári kegyelem szabadította ki a börtönből. És most mégis majdnem áldozatául ejtett újra egy férfiút. Igaz, hogy ez a férfiú egy nem túlságosan eszes katonatiszt volt. De mégis csodálatos ez a dolog, s csodálatos asszony ez a Hervayné. Vagy talán nem is csodálatos, csupán élesszemű. Észrevette, hogy micsoda a férfiak nagyobb fele. Egy okos asszony még banya-korában is játszva bánhat el velük. Nagy kár, hogy ezt éppen az okosabb nők közül sejtik kevesen. Ha sokan sejtenék, talán még észbe is kapnának – a férfiak.
Budapesti Napló 1906. január 26.
Pont
