82. HÁROM KIS DARAB
82. HÁROM KIS DARAB
– Bemutató előadás a Nemzeti Színházban –
Pásztor Árpádról rosszat írni nehezünkre esik nekünk. Szimpatikus poéta ő, aki akkor sem vágja nagyfába a fejszéjét, mikor – vágja. Három kicsi színdarabbal állított ma műintézetnek nevezett Nemzeti Színházunk színpadára. Szégyent nem vallott éppen velük, de szimpatikus talentumához méltó diadalt sem ért. Egyébként pedig a Nemzeti Színházat okoljuk, s joggal okoljuk, egy fiatal írónk nem szerencsés estéjéért. Végre is lehetett volna a három kicsi darab eggyéből, sőt kettőjéből valamit csinálni érzékkel, ízléssel és művészettel. De föladatot vállalni s éppen a hibáit illusztrálni a megoldandó föladatnak: úgynevezett műintézethez nem illik.
Alku. Ama bizonyos, szinte speciálisan budapesti doktor-história. A fölnevelt doktor úr meggondolja a dolgot. Ő bizony most már miután doktor, nem veszi el a kisasszonyt. Az élet sokkal nagyobb dolog, mintsem az ember holmi lelkiismeretre hallgasson. A doktor tehát kegyetlenül elhagyja a reménykedő, leányos családot. Budapesti és elég sikerült erkölcsrajz. A színészek nagyon rosszul játszották. Nyilván, de oktalanul kevésre becsülték, mivel nem szigorú műfaj.
A bíró. Könnyű gondolatú, színes rímes, regényes színjáték. Afféle nem nagy igényű, de kedves színpadi freskó. Olasz ég s olasz olvasmány súghatta az ötletét Pásztornak. A podeszta és a tanács maguk elé citálják a csodaszép Pálmát. Csúf, púpos ura tettenérte, s törvények szerint máglyahalált kér a hűtlen asszonyra. A podesztának joga van a törvényt megkorrigálni. Meg is teszi, mikor meggyőződik, hogy mennyire szereti Pálma – a szeretőjét. Arra ítéli hát az asszonyt, hogy legyen a kedveséé. Márkus Emma csak szép volt ismét. Agyonénekelte és szavalta a kis darabot Ivánfi segítségével. Még Gál is szavalt ma este. Odry érezte és tudta ma is csak, hogy beszélni nem szégyen.
Két öreg. A harmadik darabocska ötlete nagyon tetszett nekünk. Csak olyan ügyetlen ítélkezést ne vágott volna hozzá az írója. Jámbor, becsületes öreg pár leánya érkezik haza. Sír, esküszik s átkozódik: megcsalta az ura. Az öregasszony békítőnek csap föl, s föleleveníti egy régi gyanúját. Valamikor tudniillik gyanúja volt az ura hűsége ellen. Most az öregasszony az ügy érdekében valóságként állítja leánya elé a gyanút. A leány ki is békül az urával, ám kiderül, hogy a gyanú nem volt gyanú. Az öreg férj huncutkodott fiatal korában, s ez íme most és így derül ki. Ha a poéta Pásztor fékentartja a moralista Pásztort, gyönyörű pasztell lehetett volna a kicsi színjátékból, melyet aránylag legjobban játszottak. A két öreg volt kivált jeles: Rákosi Szidi és Gabányi.
Szeretnők, ha a Nemzeti Színház javítana más rosszaságán. Különb elbánást érdemelt volna a három kis darab írója, ha valami nagyot nem is alkotott még tervben sem. Közönséget is nagyobbat érdemelt volna az este. A szerzőnek így is jutott az elismerésből. Bátorító tapsok szólították a lámpák elé.
Budapesti Napló 1906. február 2.
Dyb
