84. JEGYZETEK A NAPRÓL
84. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Debrecen lelke
Debrecen lelke
Budapesti emberek sokszor ütődnek meg különös híreken, melyek a kálvinista Rómából jönnek. A legtöbb magyar ember számára már majdnem ijesztő rejtelem Debrecennek a lelke. Erről beszélgettünk a minap egy debreceni úri emberrel, aki szólt imígyen:
– Debrecen egyik legkülönösebb városa a világnak, legelső okból azért, mert ez a város nem folyó mellé épült. Fejedelmi parancsra már épültek így városok, de ezek segítettek valahogyan magukon. Viszont Debrecen áll előttünk, mint szinte százezer lakosú város, mely abszolute nem kívánja a vizet, mely medrében érkezik más vidékről, s szalad más vidékekre. Debrecen különösségének ezer más oka is van, de higgye el nekem – mondta a debreceni úr – Debrecen lelke azért üt el legjobban minden város lelkétől, mert Debrecennek nincs folyója.
II.
Bál után
Bál után
Brassóban történt, s míg vidáman farsangolnak országszerte az emberek, Brassóban Karnevál herceg csúnya dolgot mívelt. Bálról ment haza a férj a feleségével. Megcsúszott a síkos járdán a férfi. Még fejében a bál melódiái kóvályogtak kedves zavarosságban. Elesett és kitörte a nyakát. A bálról özvegyen érkezett haza a síró asszony. Hát banalítás-e vidám farsangokon hamvazásra gondolni? Nem a legbölcsebb és legemberibb dolog-e a haláltól félni? És félni mindig és készülni rá örökösen. Az élet vígsága tombol benned, óh halandó, de a Vigadó táján véletlenül valahol nem söpörték el a havat. A hó síkossá fagyott, s te kitörött nyakkal leheled ki az éjszaka legédesebb valcerének a hangulatát a hideg kőre. Bizony ez így van, ha százszor banálisabbnak is látszik.
III.
Tízenként
Tízenként
Forradalmárok internacionális lapja újságolja az egész világnak, hogy dolgozott a cár Moszkvában. Elítéltek például ötszáz bűnös forradalmárt. Tízenként vezényelték puskák elé őket. Tízenként végezték ki a szerencsétleneket. A cárnak bizonyára volna erre mentsége. Hát nem humánusabb ez, mint ha egyenkint sorakoztatták volna az elítélteket ekzekucióra? Arról nem is kell beszélnie a cárnak, hogy az idő pénz. Na hiszen: az volna csak még a komédia. Egyenként bánni el a gaz forradalmárokkal. Sohse lehetne a munkát befejezni. Aztán a munka megbecsülésének századában a hóhéroknak is dukál egy kis – munkaszünet.
IV.
Bernstein dolgozik
Bernstein dolgozik
A budapesti publikumnak is örömet szerzünk vele, ha elújságoljuk, hogy Bernstein dolgozik. A Baccarat írója elbújt valahol a Riviérán. Új darabot ír a La Rafale után. Annyit azonban elárul Bernstein, hogy új darabja még izgatóbb lesz. Ennek pedig szörnyen örül a publikum. Párizsban is, Budapesten is. Vivát: jön Bernstein és, és már előre nem szeretnénk a bőrünkben lenni. Hogy meg fog bennünket kínozni, az ebadta. Még jobban. És ott leszünk a premieren valamennyien.
Budapesti Napló 1906. február 6.
Pont
