90. EGY ÚJ ASSZONY LEVELEI
90. EGY ÚJ ASSZONY LEVELEI
– ifj. Korányi Frigyes elbeszélései –
Éva modern, budapesti leány, kit az Andrássy-útról Miglészre visznek falusi menyecskének. Innen írja leveleit Lola barátnőjének, innen Miglészről, hol az ura gazdálkodik. A miglészi dzsentrikastélyban, a Szalkay-kúrián, iszonyú hónapokat él Éva asszony. Szörnyűséges a falu, szörnyűek az emberek. Minden, minden pokol itt egy olyan pesti leánynak, mint Éva volt. A Tisza partján más a civilizáció, mint Budapesten. A dzsentri-erkölcsök különböznek a pesti burzsoá-erkölcsöktől. Éva már majdnem bolondokat cselekszik. Szerencse, hogy az ura amolyan Berend Iván-féle férfiú, s Éva okos kis asszony. Úgy megszereti a falut, hogy csoda. Sőt egészen komolyan: megszereti a földet is. Agrár-menyecske lesz a pénzkisasszonyból, aki ezt írja utolsó levelében: „Értem, hogy ez a föld – Magyarország. De akkor nem tudom, Pest micsoda? Csak azt tudom biztosan – Magyarország antipódja!” Több levelet nem ír Éva. Az ura sürgönyzi meg őnagyságának, hogy Éva asszony fiúval örvendeztette meg a nemes Szalkay-családot. Hát ez nagyon szép, erkölcsös, derűs és hazafias történet. Ha nem volna nagyon hosszú, be lehetne venni az iskolai olvasókönyvekbe is. Csak éppen ok, igazság és művészet került bele valymi kevés. De van benne egy jeles tanács. Pesti pénzkisasszonyok, menjetek falura férjhez. Vigyetek friss pénzt a dzsentri-birtokokra. Mire nem alkalmas is az irodalom, s milyen érdekes, hogy fiatal emberek (mert ifj. Korányi Frigyes nyilván fiatal) ilyen komolyak és szolidak írásaikban.
Budapesti Napló 1906. február 11.
(A.)
