134. EGY-KÉT PÁRIZSI HÍR
134. EGY-KÉT PÁRIZSI HÍR
[Párizsi levelezőnktől]
(Szentelt víz és pénz) A francia katolikus papok is azt vallják, hogy Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Franciaországban régi katolikus szokás temetések során templomba vinni a koporsót. Hadd kapjon egy kis szentelt vizet utoljára a földi vándor s hadd imádkozzanak érte. Olyan laicizálódott szokás ez, hogy dühös ateisták, akik egyébkor kincsekért nem lépnék át a templomküszöböt, a halottat bekísérik a templomba. De a Szeparáció óta minden francia eklézsiának elkárhozás ellen biztosító részvénytársasággá kellett alakulnia. Most már azok a hívek, akik a biztosítási összeget nem fizetik, halottan sem léphetnek be a templomba s a szentelt víztől orruk fokhagymás. Párizsban s Franciaország-szerte valósággal véres harcok folynak egy-egy koporsó körül, amely a temető előtt még egy utolsó látogatást szeretne tenni a templomban. Pedig az egyházi alapszabályokban nincs is benne, hogy „egyetlen részlet fizetésének elmulasztása is a szentelt víz teljes megvonását vonja maga után.”
(Az antimilitaristák fogása) Mivel a Clemenceau-kormány drákói módon üldözi a hadsereg ellen izgatókat, a francia antimilitaristák a kipróbált fogáshoz nyúltak. Egy-egy úgynevezett izgató plakátot ezren és kétezren írnak alá. Való, hogy a betűk aprók s a plakátok mégis iszonyúan nagyok lesznek. De a fogás mégis ügyes, mert kétezer embert letartóztatni s egy tárgyalóterembe beállítani bajos. Ilyen drasztikus fogások fognak lassanként meggyőzni minden kultúrtársadalmat arról, hogy az úgynevezett izgatás nem bűn s hogy eszmékért üldözni és büntetni kissé bajos dolog.
(Pincérek mint filozófusok) A párizsi pincérek sztrájkja nem volt diadalmas sztrájk. Néhol célt értek, de célt értek volna sztrájk nélkül is. Pozitív és általános sikerük úgyszólván csak az, hogy ezután bajuszt viselhetnek. Mégis a kávé megdrágult minden párizsi kávéházban. S az ember természetesen a maga házi pincérének hányja szemére ezt a dolgot. És valamennyi, mintha összebeszélt volna, egyforma választ ad:
– Önök, vendégek, jó fejős tehenek. Önök eljönnek ezután is és ha mi sztrájkolunk, minket szidnak. Hát csak igyák meg a levét. Mi sztrájkolunk és megbukunk, de önök mindig többet fizetnek. Már csak ezért is érdemes lesz néhány sztrájkot csinálni még. Hadd lássuk, meddig bírják önök, vendégek, türelemmel.
Budapesti Napló 1907. május 19.
+
