89. A COURRIER EUROPÉEN
89. A COURRIER EUROPÉEN
– Levél a szerkesztőhöz –
A párizsi „Courrier Européen”-től megvonta a postai szállítás kedvezményét a magyar kormány. A „Temps”-nak egy kicsi távirata adta ezt hírül Párizsban s maga a kitiltott „Courrier” legfrissebb számában hihetetlennek mondja a dolgot. Engedje meg a „Budapesti Napló”, mely a „Courrier Européen” ellen támadt a napokban, elmondani az ügyről, amit tudunk. Mindenekelőtt kijelentjük azt, hogy a „Courrier” csak játssza a tamáskodót. Tudja és hiszi bizony ő jól, hogy Oroszország és Törökország után íme Magyarországból is kiszorult.
A „Courrier Européen” internacionalista lap. Minden országok progresszistáihoz, intelligenseihez szokott beszélni. De minden intellektuális törekvéshez páratlan szeretettel van. Éppen a magyar rovata igazolja ezt legékesebben. A lap e heti számában is cikket ír Mocsáry Lajos, a veterán negyvennyolcas vezér. Ez a cikk a magyaroszági nemzetiségek vádaskodásait cáfolja majdnem úri kevélységgel. Olyan apológiája ez az arisztokratikus magyar osztály-államnak, hogy még magyar koalíciós lapban is sok volna. Igaz, hogy a „Courrier”-ben dr. Albert Ferenc vagy dr. Ferencz Albert írja a legtöbb magyar vonatkozású cikket s ő a magyar nemzetiségek haragos pennájával ír. De arról a „Courrier” nem tehet, ha a magyar nemzetiségek intellektuelljei jobban értenek a kulturális demonstrációkhoz, mint a magyarok. A „Courrier Européen” még a magyar sovinizmusba is belebékülne, ha meggyőznék, hogy abból az emberi demokráciának és kultúrának haszna van. Ellenben a „Courrier” sem láthat egyebet, mint amit mi magunk magyarok, sőt ha úgy tetszik: fajmagyarok látunk otthon. Hogy Magyarország közszelleme legázsiaibb ma a világon s a mai Magyarország pár tízezer kiváltságosé.
A „Courrier” pár héttel ezelőtt egy kis anekdotát írt le az Andrássy-szobor leleplezése kapcsán. Ez az anekdota bécsi udvari körökben született s néhai Erzsébet királynénkat néhai Andrássy Gyulával hozza össze. Ugyan ne farizeuskodjunk: Magyarországon minden olvasni tudó ember ismeri ezt a pletykát. Anekdota ez, történelmi detail avagy jellemző lárifári, ahogy tetszik. De sokkal elterjedtebb, mintsem tudomást venni róla ne lett volna joga a „Courrier”-nek.
A „Budapesti Napló” – szerintem – túlzott lovagiassággal ekkor támadta meg a „Courrier”-t. Sőt a francia lap kitiltását is követelte, akaratlanul nagy örömet szerezve a reakcionárius magyar kormánynak. A magyar kormány, főképpen Kossuth, örült, hogy lojális ürügy akadt a „Courrier” megfenyítésére. S hogy éppen az ő leggyűlöltebb kritikusuk, a „Budapesti Napló”, biztatja őket.
Mert nem Erzsébet királyné sérthetetlenül nemes emléke fájt Kossuth úréknak. De fájt a „Courrier” hatalmas befolyása minden országok intelligensei között. Fájt, hogy a „Courrier” látja és hirdeti, hogy Magyarország teljesen elszigeteli magát a haladó Európától s minden szabadság-gyilkos, kultúrellenes, retrográd irány melegágyává készül lenni.
Megpróbálták ők az úgynevezett nemzeti küzdelem alatt informálni a „Courrier”-t. Rákosi Jenő hihetetlen bátorsággal azt merte írni a „Courrier Européen”-nek, hogy a magyar koalíció küzdelme szabadságküzdelem. Hogy a magyar koalíció csak kormányra jusson, egész Európa bámulni fog, micsoda igazságszolgáltatás, demokrácia, kultúra és szabadság fog dühöngeni a Közép-Duna szép birodalmában. A „Courrier Européen” leközölte a Rákosi cikkét, de leközölte a dr. Jászi Oszkárét is. Dr. Jászi Oszkár pedig elmondotta, amit ma már egyre többen látnak Magyarországon, hogy a mágnás-forradalom egyetlen célja, hogy a demokrata Magyarország meg ne szülessék. A „Courrier” minden véleményt tisztel, de a „Courrier” mégis csak észrevette, hogy kinek volt igaza. Azóta is figyelmezteti internacionális közönségét, hogy Magyarországon baj van. A népmilliók és a dolgozó intelligens osztályok nyakába reakcionárius mágnások és sötét fejű kalandorok ültek. Ezért vonták most meg a „Courrier Européen”-től a postai szállítás kedvezményét Kossuthék. Ezért és nem Erzsébet királyné emlékének megsértéséért, amely jó kis ürügyet a „Budapesti Napló” nemes lovagiassága szolgáltatta a retrográd bandának.
A „Courrier Européen” pedig csodálkozik, hogy mi lett Kossuth Lajos fiából, aki a külföldön európai ember volt. S még jobban csodálkozik, hogy mi lett Kossuth Lajos országából, melytől valamikor annyi szépet vártak a szabadságért és kultúráért harcoló európai társadalmak. Hajh, ha sejtené a „Courrier Européen”, hogy a jobbérzésű, kultúráért hevülő, népbarát magyaroknak ezerszer több okuk van a csodálkozásra és kétségbeesésre.
(Párizs, január 10.)
Budapesti Napló 1907. január 16.
A. E.
