9. A SZALONOK CSŐDJE
9. A SZALONOK CSŐDJE
(Párizsi levél)
Üres lesz a Grand-Palais. Egy napon halt meg Párizs két nagy Szalonja. Már hordják a holmikat a társzekerek. De ez a két Rip nem fog fölébredni. Még a mennydörgős szekereken sem. Jön új tavasz s jönnek a Szalonok újra. Mindig, mindig, mindig. Holott az ördögnek sem kellenek.
Nem új dolog: a Szalonok csődje. Összehordanak szinte tízezer munkát s majdnem ennyi egyéniséget. Tessék besétálni és megbolondulni m. t. publikum. Itt van Sorolla y Bastida. Évekig járt Párizsba s frekventálta képeivel a Szalonokat. Ebben az évben külön kiállítást csinált. S ma beszél (s csak ma beszél) egész Párizs erről a spanyolról. (Írni fogunk Sorolla y Bastidáról. Bizonyos, hogy azóta már Budapestre is elért a híre.)
III. Napóleonnal voltaképpen meghaltak a Szalonok is. Akkor nagy valami volt egy vernissage. Azóta csak cifra nyomorúság. A köztársaság nem akart parvenünek látszani. Ő is rajong a művészekért. Ápolta hát hivatalosan a Szalonokat. Miként a császárság idejében.
Ellenben Párizsnak nem kell az az öreg játék, amit két hivatalos Szalonja játszik. Hatszor voltam a Grand-Palais-ban. Összesen nem láttam a két Szalonban száz embert. Ezek is idegenek: Párizs látogatói.
Hat látogatás után hiába rázom a lelkemet. Alig emlékszem valamire. Öregség, póz, sivárság. A vénebb Szalonban Henri Martin vásznai és c’est tout. Az ifjabbikban Maurice Denis és Boutet de Monvel. És egy fej a szobrok között: Berthelot professzor feje. Ez valami, ez nemes, ez csodás: Rodiné. Egy-két orosz még s egykét délamerikai. Ők különös levegőben dolgoztak. Talán csak ennyi az érdemük, de kiválnak. Magyar persze nincs itt a valakik közül. A németek bűzlenek az unalomtól. Az olaszok kisiparosok. Sehol senki és semmi.
Nem, nem, nem, ez nem a ma művészete. Ez a Salon d’Automne-ban csírázik s a borzas fiúk független tárlatán. Egyéniség pedig ma már úgy kerüli a Szalonokat, mint a poklot. Hiszen itt elveszhet a legkülönb Apelles is. Szerencse, hogy a közönség is ezt cselekszi. Így talán hamar beteljesedik a Szalonok sorsa. Ez a sors: a csőd.
(Párizs, július 3.)
Budapesti Napló 1906. július 8.
