93. A VOLNEY TANULSÁGA
93. A VOLNEY TANULSÁGA
(Párizsi levél)
A Volney teljes neve: Cercle Artistique et Littéraire (7. Rue Volney). Tehát irodalmi és művészeti kaszinó a Volney-utcán. Közel a Jockey-klubhoz, előkelő helyen, Párizs szívében. Tagjai e kaszinónak: divatos piktorok, szobrászok, előkelősködő írók és írogatók, szerencsefi színészek stb. És urak és mecénások. Olyan kényelmes, úri ez a klub, mint Keleten, például Magyarországon, a mágnások kaszinója. Mint ahogy ma már a legbutább és legbüszkébb mágnás se merné hangosan mondani, hogy az írónak és művésznek nincs joga a legképtelenebbül bizonyos, finom, előkelő élethez is. Hát kiknek van joguk, vagy volna joguk, ha nekik nem? És mégis megdöbbentő tanulsággal szolgál a Volney. Évenként, szezon közepén művészeti kiállítást szokott rendezni a Volney. Zárt, finom kiállítást tagok és meghívottak számára. Lévén az üzlet mégis a legfőbb valami: beengedik az újságírót, hogy reklámot csináljon neki. Én most két éve már láttam egy kiállításukat. Tegnap megnéztem az ideit. Hát siralom, amit ezek a derék klub-művészek produkálnak. És siralom látni azt, hogy írók és művészek mint mennek tönkre, ha napi életmódjukkal a nagyvilági semmirekellőket utánozzák. A Volney-nek vannak tehetséges művész-tagjai. De megöli őket a kaszinó levegője. Az előkelősködés, a „társaság” nyomása, a divat. Jaj annak az írónak és művésznek, akit az úgynevezett felső tízezer életmódja csábít. A művész – nomád lény.
No, no, nem kell megijedni, nem lesz ebből reakciós teória. Isten ments, hogy a kihalt bohémtípust támasszuk föl. Sőt gyalázata a társadalomnak, ha igazi író vagy művész kenyérgondokkal küzd. Azt sem kívánja senki, hogy ragyogó gallérja s vasalt nadrágja ne legyen a művésznek. Legyen ám, ha kell neki. Sőt legyen mindene, téli, drága bundája, sőt automobilja is. De hogy hogyan éljen, azt az egyénisége szabja meg. A kaszinó-mánia, az úri csorda-vágy, tönkreteszi a művészt. Ha jachtot akar s jachtot szerez s azon keresi a maga hangulatait s álmait, rendjén van. De ha úgy akar élni, mint Boni de Castellane, Károlyi Pista, Rothschild vagy Lánczy Leó, tönkrement. Mint művész tudniillik. Nagyon közönségesnek, nagyon jómódúnak s nagyon smokknak szabad csak bután vagy előkelőskedően élnie.
Hogy egy kis kritikát is írjunk az érdeklődőknek a Volney tanulsága mellé, hát kétszáztizenkilenc darabot állítottak ki az idén. Még azok is, akik divatból például az impresszionistákat, vagy pláne Gauguin-t utánozzák, hülyék. Lelketlenek, lendület nélkül valók. Nincs egy-két ügyes képen és szobron kívül semmi, ami valamit ér. De az igaz, hogy előkelő társaságban a Volneyből lehet csak méltó vendégeket szerezni az irodalom és színművészet képviseletében. Ezek urak, kifogástalanul öltözők, beszélők, élők. Még talentumuk is legyen?
(Párizs, január 24.)
Budapesti Napló 1907. január 29.
A. E.
