95. PÁRIZS, AZ ÚJ ÉVA ÉS A SZERELEM
95. PÁRIZS, AZ ÚJ ÉVA ÉS A SZERELEM
(Párizsi levél)
Párizsban délután öt óra körül íródik ez a kurta levél. Álmos, januári felhők borongnak az égen. A földön pedig, a Ville-Lumiere utcáin, széles pocsolyák. A Café de la Paix előtt a rossznyelvű idegenek csúfolódnak.
– Voilà Paris: ville de la lumière et de la boue.
S a csúnya, leves sárban tipegnek vagy rohannak nők és férfiak. A szerelem két órája kezdődik: Párizsban öt és hét óra között szeretnek.
Titkos találkák, hirtelen nászok s tiltott frigyek két órája ez. Legénylakások, hotelszobák és furcsa szalonok csókaratásának ideje. S éppen ez órákban tart előadást Madame Léo Claretie szalonjában Marcelle Tinayre.
Marcelle Tinayre elegáns, divatos, sőt talentumos írónő. Az új Éva szerelméről beszél, s nagyon internacionális társaság hallgatja. Ott van gróf Khewenhüller-Metsch is, a mi nagykövetünk. És az egész Balkán ott van: román, bulgár, görög, szerb urak és hölgyek.
Megint bebizonyosodik: voltaképpen barbár Keletről toborzódik a civilizáció előőrsége. Bécs, Konstantinápoly, Teherán és Szentpétervár négyszögében nem általános a kultúra. De ha egyszer e barbár négyszögből valaki ki- és túlfinomodik, az futó bolondja lesz minden új ideának.
Hát hálás publikumhoz beszél ilyenformán Marcelle Tinayre. Még talán csak az egy Budapesten verődhetik össze ilyen fanatikus, modern feminista társaság. Holott Marcelle Tinayre nem mond egy zokszót sem újat. Csúfolja a romantikusokat, akik a becsületes szerelmi ténykedésből holdvilágfalást csináltak. Kacagva siratja el a házasság hazugságát, ostorozza a sokféle prostitúciót. S természetesen végül az új, szabad Évát idézi, aki nagyszerűen, egészségesen, eszének és vérének áldott kompromisszumából ajándékozza a csókjait.
Taps és eközben Párizsban megint lebonyolítottak néhány ezer szerelmi ügyet.
Sehol a világon nem ütközik annyi nehézségbe a szerelem revideálása s az egész nőkérdés, mint a minden más társadalmi mezőn újító hivatású és kedvű Franciaországban.
Hosszabb magyarázatát e jelenségnek végezzék el és el is végzik a bölcsek. Mi csak, mint afféle léha krónikázók, konstatáljuk, hogy az új Éva Párizsban nem jelentkezik. Majd egyszer, ha egészen meglesz az új társadalom. – Addig bizony, szinte szégyelljük regisztrálni, Párizsban elválaszthatatlan marad pénz és szerelem. Társaságbeli hölgyektől grizettekig a legforróbb szerelmi lihegésben sem felejt el valamit a párizsi nő. A honoráriumot, pfuj, a honoráriumot, a valamelyes formájút. Még azok a legmeghatóbb és legkülönb esetek, ahol a nőnek arra kell gondolnia, hogy ezt a honoráriumot – ő adja. Szegény megbélyegzett leányok s hervadt pénzes dámák esete ez. Akiknek vásárolniok kell az egyet vagy egyetlent, a szívbeli lovagot.
S a francia nő számára az egész világnak minden vonalában meg kell változnia, hogy megérthesse az angol, a német, az orosz, a román, esetleg a magyar Éva lázadását. Sok századok nevelték őt olyannak, amilyen, s a vére már pénzzel fölmérhető tempóhoz szokott.
De az nem lehetetlen, hogy Párizsban is divatba jön a feminizmus. Mint ahogy nehezen közönséget csinált magának az Ibsen Nórája. S mint ahogy Prévost nagy író lehet ama furcsasága miatt, hogy regényt ír abból, ami Londonban, Berlinben s esetleg már Budapesten is nagyon silány téma volna egy feminista fölolvasásra.
S ha divat lesz az, hogy a Marcelle Tinayre-ek az előkelő szalonokban az új Évát hirdessék, meg fogják változtatni az időt. Öt óra előtt vagy hét óra után lesznek a fölolvasások. Hogy a hölgyek a szerelem két órájában bujkálva, így vagy úgy megalázhassák magukat.
(Párizs, január 29.)
Budapesti Napló 1907. február 2.
A. E.
